Kedves emberek, Mária vagyok. Mindannyiotokat üdvözöllek!

Veletek vagyok és a menny szeretét hozom el nektek. A mennyek nem a messzeségben léteznek; jelen vannak itt és most. Mindenütt, rajtatok keresztül, a fizikai anyagon keresztül egy élő fény halad, ami összekapcsol mindent egymással. Ez a kapcsolat törhetetlen; az emberek nem képesek megszakítani. Bármennyire húzódjanak is vissza magukba az emberek félelem vagy belső zavarodottság okán, ez a kapcsolat szakadatlanul jelen van. Testetek összeköttetésben áll a teljességgel: a Földdel, a mennyekkel, mindennel, ami lélegzik és aminek lelke van.

A fény hatalmas hálózata benneteket is átjár. Testetek ennek tudatában van; ő ebből a fényből táplálkozik. Amikor alszotok vagy ellazultok, testetek sejtjei képesek még mélyebbre engedni ezt a fényt. A gyakran teljes összezavarodottsággal küzdő emberi szellem ilyenkor nem avatkozik közbe. Felfrissültnek és kiteljesedettnek érzitek magatokat, anélkül, hogy tudnátok a mikéntjét. Az ok az, hogy ezt a mindent összekapcsoló szeretetet, ezt a fényt ilyenkor beengeditek tudatotokba és egy tudatos kapcsolat jön létre a fény és a tudatotok között. Ez azt jelenti, hogy megvilágosodott tudattal rendelkeztek: hogy valóban beismeritek és elismeritek a szeretetet és kapcsolatot, ami mindig jelen van.

Most pedig kapcsolódjatok össze a Földdel, a Föld magjával, a középpontjával, a Föld lelkével. A Föld lelke tudatában van a minden létezőt átjáró szeretetnek. A Föld lelke táplálni szeretne benneteket és szeretné, ha újra felvehetne szeretetének hálójába.

Képzeljétek magatokat egy fának, ami a gyökereit megnyitja a Föld tápláléka felé. A Földből fény érkezik. A lábatokon keresztül áramlik be és halad felfelé a medencétekbe. Érzitek a kapcsolat tiszta fényét és érzitek, hogy egyek vagytok az élettel a Földön. Engedjétek, hogy a fény a medencéből a hátatokon keresztül haladjon szívetekbe.

Ekkor érzékeljétek, hogy magatokban hordoztok egy elveszett gyermeket, aki minderről tökéletesen megfeledkezett: elfelejtette az ősi kapcsolatot, ami összekapcsol mindent egymással; elfelejtette, hogy a teljesség részei vagytok, melynek az a hatása, hogy együtt mozogtok mindennel, ami körülöttetek történik. Minden kapcsolatban, amibe belementek egy folyamatos kölcsönhatás zajlik, amiben adtok és befogadtok, inspirálódtok vagy fájdalmat éltek át; egy folyamatos kapcsolat és folyamatos kölcsönhatás van jelen. De van bennetek egy gyermek, aki egyedül érzi magát, aki nem érzi a kapcsolódást. Keressétek meg belsőtökben ezt a gyermeket, mert szüksége van a szeretetekre.

Képzeljétek el, hogy ott ül veletek és rátok néz. Képzeljétek el, hogy rámutattok a csillagokra az égen és azt mondjátok neki, hogy ő is része mindennek. Része ennek a hatalmas és felfoghatatlan erőnek, ami hatással van mindenre és innen ti sem vagytok kizárva; jelen van egy kéz, ami a tenyerén hordoz. Legyetek ti ez a kéz az elveszett gyermek számára.

Képzeljétel el, amint a kezeteket a gyermek vállára helyezitek, és azt mondjátok neki: „Én vagyok a kéz, ami vigyáz rád.” Igaz önvalótok mondja ezt a gyermeknek, hatalamas lelketek, aki kapcsolódik a teljességhez. A gyermek szeretne hazatérni; nem lehet többé magányos. Vegyétek ezt tudomásul és fogadjátok el úgy, ahogy van. Ne próbáljátok megváltoztatni, inkább próbáljátok meg világosan felismerni, hol van a legnagyobb fájdalom az elveszett gyermeketekben? Melyik érzelem nyomasztja a legjobban? Cserbenhagyottnak érzi magát, magányos, szomorú, úgy érzi, senki nem érti meg őt vagy dühös? Bocsássatok meg a gyermeknek, hogy így érez; összezavarták.

A belső gyermek keresi a haza vezető utat és a keresés során hibázik, és sok csapdába belesétál. Olyan helyeken keresgél, ahol nincs fény és eltéved. Olyan kapcsolatokba megy bele, ami rossz hatással vannank rá, amik megsebzik őt. A gyermek sok olyan kapcsolatba ment bele, amiben elveszett és azt hitte, rátalált a megoldásra, de végül tévedett. Ez úgy tűnik abban a hitében erősítette meg, hogy nincs fény a Földön, csak magány és kétségbeesés, ami rá vár.

Sokan közületek azt érzik szétforgácsolódtak, mintha darabjaikra estek volna szét. Létezésetek nyugvó pontja, a középpontotok úgy tűnik eltűnt – a bennetek lévő megfélemlített gyermek – kétségbeestek és összezavarodtok. De a legmélyebb kétségbeesés közepette újra megnyíltok a teljesség előtt, mert kétségtelenül ott van, soha nem tűnt el. Táplálni akar benneteket és teljessé tenni. Néha szükséges egy mély válság, hogy megnyíljatok a fénynek. Ha már nem tudjátok hogyan tovább, nem értetek semmit és legszivesebben feladnátok, ez gyakran lehet egy újrakezdés kapuja, egy visszatérés oda, ami mindig is ott volt. Ezért ne ítélkezzetek az átélt fájdalom vagy a kétségbeesés és zavarodottság fölött, lehet, megnyitja a kaput a hazaút felé, lelketekhez, a maghoz, a középponthoz, ami annyira hiányzik.

Meghívlak benneteket erre az utazásra, tegyetek egy lépést és elsőként halmozzátok el az elveszett gyermeket figyelmetekkel és szeretettel. Látni őt és elismerni, már egy hatalmas lépés előre. Létezik egy erő, ami körbevesz benneteket és segíteni szeretne. Nevezhetitek Istennek vagy adhatjátok egy szellemi vezető nevét is neki, de lényegében ti magatok vagytok ez az erő, csak már nem tudjátok ezt; összezavarodtatok.

Érezzétek az otthon energiáját, a Forrás energiáját. Bármilyen nevet, arcot, megjelenési formát kölcsönözhettek neki. Azonban olyat válasszatok, ami ebben az aktuális pillanatban jól illik hozzátok, egy megjelenési forma, ami megnyugtat benneteket. Engedjétek magatokhoz és öleljen körbe a biztonságérzet és a megnyugvás. Érezzétek, amint gerinceteken végigáramlik a medencétekbe, majd a lábaitokba. Összekapcsolódtatok.

Szerző: © Pamela Kribbe
Magyar nyelvű fordítás: Scarlett
Forrás: www.jeshua.net