tanne2Együttérzés – Valótlan képzelgés vagy valóra váltható jövőkép?

részlet

Az empátia (együttérzés, ’beleérzés’) egy olyan képesség és készség, amivel felismerhetjük és megérthetjük mások gondolatait, érzelmeit, szándékait és személyiségjegyeit. Az együttérzés magával vonja a mások érzelmeire való reakciót is, mint például: sajnálat, szomorúság, fájdalom, öröm vagy segítségnyújtó impulzusok. Az empátia alapja az önreflexió (képesség önmagunk vizsgálatára); minél nyitottabb valaki saját érzelmeire, annál jobban képes mások érzelmeit érzékelni. Így az empátia nem csak a másokkal való viszonyban játszik szerepet, hanem jelentőségteljes az önmagunkba való beleérző képességünket illetően (ön-empáthia [ford. megj. – érzelmeink ismerete és elfogadása]).

Társadalmunkban arra kényszerültünk, hogy fókuszunkat a jövőbe helyezzük és gondolkodásunkban a biztonságra helyeződött a hangsúly. Úgy tudjuk, hogy öregszünk; úgy tudjuk, hogy gazdasági függőségben élünk; úgy tudjuk, hogy a vallások etikai kérdésekben ’kisegítettek’ minket, úgy tudjuk, hogy a politikusok a mi érdekeinket szolgálják, úgy tudjuk, hogy a faji megkülönböztetés a mi saját ’fajtánkat’ védi. Így tudjuk, mert ezt tanították nekünk és mi megbíztunk az emberi [és vallási] vezetésünkben, mivel mindannyiunk javát képviselik.

Mindannyiunk javát?

De hogyan tesz ennek eleget az emberi/világi [vallási] vezetés? Háborúkkal, elnyomással, hatalmi harcokkal stb.? Ez az élet sok területére kihat.

Öregszünk és félünk tőle (mert függőségi viszonyban vagyunk). A faji megkülönböztetés nem véd meg, hanem elválaszt! A dualitás azt jelenti: elválasztva az egységtől. Mindenki java magában foglalja minden lény és nemzet javát! Fel kellene tűnnie, hogy a fent felsoroltak nem vezethetnek együttérzéshez és azért nem, mert ennek előfeltétele, hogy bízzunk más személyek vagy szervezetek felelősségérzetében. A bizalmat csak a saját személyiségünkkel tudjuk összekapcsolni, máskülönben azt feltételezzük, hogy egy másik személy veszi át a minket érintő helyzetek felelősségét (abban a reményben, hogy ez be is teljesül) és ha ez nem alakul így, akkor csalódottak vagyunk.

Az együttérzés nem így működik!

Az együttérzés egy fejlődési folyamat, ami a mostani időminőségben megtapasztalható és átélhető. Ebben nagy segítség lehet egy korlátlan és egyéni tudatfejlődés. Ha megszabadítjuk magunkat az idegen gondolati repertoártól és attól, hogy hogyan kell gondolkodni, beszélni és cselekedni bizonyos dolgokkal kapcsolatban, akkor az empátia teljesen magától természetesen beingázódik. Miért van ez így? Mert mi emberek ezen a bolygón isteni lények vagyunk és így birtokában vagyunk a jóságnak, a sajnálatnak, a szomorúságnak, a fájdalomnak és a segítő impulzusoknak, fajtól vagy vallástól függetlenül.

Mi történne, ha az utcán elesne egy kisgyerek? Az első impulzus az, hogy segítenénk.

Senki nem gondolkodna el előtte a kisgyerek faji vagy vallási hovatartozásán. Ez a legelső késztetés minden emberben megvan ezen a Földön, mélyen sejtjeiben tárolva. Ez egy segítő-impulzus. Ugyanígy van ez a jósággal és az együttérzéssel, génjeinkbe vannak beágyazódva és leválaszthatatlanok az Egységtől.

Egyes egyedül a ránk kényszerített morális hitbéli minták és belénk nevelt viselkedési minták nehezítik meg az empátia kifejeződését.

Ha képesek lennénk megszabadulni a belénk edzett, megkövült állapotoktól, mint a félelem, bizonytalanság, kétségbeesés stb., akkor az empátia („tisztán érzés”) azonnal a felszínre bukkanna.

Minél több ember szerzi vissza ezt a képességét, annál mélyebben és erősebben formálja ez a kollektív struktúrát és megszabadít a félelmeinktől és kétségeinktől (csoportdinamika). Ez az, amitől a legtöbb intézmény, személyek és másféle formációk, akik az emberek vezetésével foglalkoznak a legjobban félnek. Egy független társadalom, akik kölcsönösen támogatják egymást, függetlenül faji, kulturális vagy vallási hovatartozástól.

Ha TE érzed, amit egy másik érez, akkor hogyan volnál képes fájdalmat okozni neki, ha azt ugyanúgy érzenéd. Hogyan tudna bárki hazudni neked, ha abban a pillanatban tudod, hogy hazudik. Az emberiség fókuszpontja csak a szép dolgokra irányulna és mások öröme a ti örömötök is lenne. Az uralkodó nem az elvétel, hanem az adás lenne.

Néhány évvel ezelőtt ennek a tisztán-érzékelési képességnek a hatása ismeretlen volt előttem, de most majdnem csodaként tekintek rá, mert mindent megkapok, nem csak emberileg, hanem a természet minden csodáját is. Mert az isteni jelenlét mindenütt megtapasztalható, szívből érezhető, függetlenül hogy emberről, állatról vagy a természetről van szó. Így az egyik elvezet a másikhoz, mert körülöttünk minden szeretet, feltétel nélküli, önzetlen szeretet.

Sokakban megvan ez, a legtöbb emberben még csak csírázó állapotban, de jelen van. Az empátia lehetővé teszi, hogy megérezzük ezt a csírát a másikban és még ha látjuk kívülről a másik helytelen viselkedését, mélyen legbelül ő is rendelkezik ezzel az isteni szikrával, az önzetlen szeretettel. De mint minden ember, viselkedési mintákat követünk, csak a másik ember a tapasztalás egy másik útját járja. Most képzeljétek el, hogy valaki tiszta szívből, önzetlenül, feltétel nélkül korlátlanul szereti önmagát (és nem „valamit” önmagán), egyszerűen szeretet van jelen és ennek részesei lehettek. Az együttérzés által!

Tavaly egy médiumi közvetítésen ez így hangzott:

A szeret külvilágban való kutatása csupán csak kétségbe ejt benneteket. A szeretet utáni vágyakozás, a szeretve lenni állapota kielégületlen és ezért mindennel szemben kétkedővé válik az ember. Ez a kritizáló hozzáállás olyan szinten megkeményített benneteket, hogy szinte mindent, amivel találkoztok nem vagytok teljességgel befogadni [csak szűrőkön keresztül]. A szeretet mindig feltétel nélküli, makulátlan és tiszta. Ezt a tisztaságot önmagatokban kell keresnetek. Ha pedig már szeretetről beszélek, akkor szót kell ejteni az önszeretetről is, mert csak akkor adhattok feltétel nélküli szeretetet, ha képesek vagytok önmagatokat is feltétel nélkül szeretni. Az „önzetlen önszeretet”-et nem lehet felülmúlni, így minden negatív hatás, mint a kritika, amit a külvilágban kerestek magától eltűnik. Ahhoz, hogy ezt az önszeretetet megtapasztaljátok, meg kell mindent bocsátani önmagatoknak. Nincs más út, mint minden tettet megbocsátani.

Szeretettel: Wilfried

Szerző:Wilfried

Magyar nyelvű fordítás: Scarlett

Forrás: http://www.spirit-portal.com/2015/12/11/empathie-fiktion-oder-realistische-zukunft/

***

Karácsony'15-Jocó megkért tolmácsoljam nektek:

És mivel nem mondhatom el senkinek, üzenem hát mindenkinek; legalább ez a nemes csoportosulás érezze napi /többszöri/ kötelességének, hogy szándékával horgonyozza le az érkező fényt, ami elengedhetetlen a Föld anya fellélegzéséhez, – és egyben mondjunk is Neki köszönetet.

Kedves teremő Ember! Érezd kötelességednek, naponta /többször is / még ha egy pillanatra is/ küldj fényt, és küldj szeretetet a pozitívnak nem mondható lényeknek és embereknek is. Nagyon fontos, mert nekik is el kell érniük egy szintet, hogy a Föld anya emelkedhessen. Önérdek? Lehet. De hát egyek vagyunk, kedves Teremtők. ☺ Jövetelünk egyik célja! ☺

Békés ünnepeket:

Jocó a szellemsuttogó

Reklámok