Archive for szeptember, 2015


Kedves Olvasók!

Ezt a csatornázást minden szülőnek és leendő szülőnek ajánlom, talán tisztázni fog néhány viszonyt és harmonikusabbá válhatnak a családi kapcsolatok. Nem utolsó sorban segíthet a szülőnek a megértésben, hogy gyermeke kiteljesedhessen életfeladatában. Jó olvasást! Scarlett

***

nyugibabaBiológiai szüleitek spirituális értelemben vett elengedése

Kedves Barátok!

Nagy örömmel tölt el, hogy újra együtt lehetek veletek. Mindannyian derék harcosok vagytok. Fizikai testben lévő jelenlétetek a Földön ma nagy bátorságról és készségről tanúskodik, szemeteket a külső és belső sötétségre szegezitek és belső tudatotok fényével világítjátok meg azt. Spirituális értelemben vagytok harcosok és fegyveretek az együttérzés és a dolgok megitélésének képessége. A valóságotok félelmei és illúziói nem oldódnak fel egyszerűen a szeretetben és az együttérzésben. Ezeknek a lényegi és példamutató tulajdonságoknak szükségük van a férfias kiegészítő párjukra a tiszta és világos megitélés képességére. Az együttérzés lehetővé teszi, hogy észleljétek egy személy lelkének fénymagját, még ha az az illető tele van negativitással. A megitélés képessége megmutatja számotokra a félelemmel és elnyomással kapcsolatos energiák bármilyen formájú jelenlétét és megadja számotokra azt a távolságot, mellyel azt saját energiamezőtökön kívül tarthatjátok.

Ahhoz hogy tudjátok, kik vagytok, el kell engednetek azt, ami nem vagytok. A megitélés képessége segít nektek annak elengedésben, ami nem vagytok. Az megitélés képessége a kard ereje [az igazság kardjának ereje], az az energia, ami segít nektek, hogy meghuzzátok saját határvonalaitokat és ráleljetek saját utatokra. Ezt nevezem férfias energiának és ez a nőies tulajdonságok, mint a megértés és a megbocsájtás szükségszerű kiegészítése. Kiemelném a megitélés kardjának fontosságát ebben a közvetítésben, mert nagyon fontos a ma megbeszélt probléma szempontjából.

Ma a szüleiddel és a biológiai családoddal való kapcsolatról szeretnék beszélni veled. Amint rálépsz a spirituális növekedés útjára, ez a proléma valamikor figyelmed fókuszába kerül.

Van, aki a fizikai testbe való születést a sötétségbe való lebukásként tekinti, ez akkor helytálló, ha ezt a történést függetleníted a bűntől és bűnösségtől. A születés folyamata valóban ugrás a mélybe, ehhez – lelked egy része – beleegyezését adta. Ugyanis lelked magjában úgy döntöttél, magadra vállalod ezt az inkarnációt és érezted magadban a bizonyosságot és a kitartást, ami szükséges ennek a feladatnak a beteljesítéséhez. Azonban abban a minutumban, amikor beleugrasz a fizikai testbe, úgymond beszippant a tudat-lanság, az ismeret-len időleges állapota. Amint belépsz a Föld anyagi valóságába, a tudatodat körülfonja egy háló, ill. bizonyos illúziók hipnotikus hatása alá kerülsz, melyek nem mások, mint a Földön élő LEGTÖBB EMBER GONDOLKODÁSMÓDJA. Ez olyan, mint egy háló, amit kifeszítenek köréd.

Amikor belépsz a földi életbe, akkor a másik oldalra való emlékezés még friss és élő, de nincsenek szavak, amivel ezt kifejezhetnéd. Nem találsz lehetőséget, hogy átadd másoknak az olyan egyszerű dolgok, mint a feltétel nélküli szeretet és a biztonság érzésének igazságát, aminek jelenlétét mindenütt érzel. Az otthon energiája még nyilvánvaló számodra, olyan természetesen érzed magad benne, mint hal a vízben. De ekkor belépsz szüleid fizikai világába és pszichés valóságába. Kinyújtod feléjük a kezed, életben akarod tatani az otthon érzését, de úgy tűnik, mintha elvágtak volna tőle, mintha rád dobtak volna egy halászhálót. Ez a születési trauma, ami mély fizikai és mély spirituális aspektusokat hoz magával.

Az eséskor téged felfogó háló, mindenekelőtt szüleid életmódja alapján van „kifeszítve”, alapvető életfelfogásuk, az önmagukkal való kapcsolatuk és a veled kapcsolatos reményeik, kívánságaik szerint alakítva.

Amikor megszülettél, a kollektív tudat a Földön ego-központú uralom alatt állt, ami még manapság is fennáll. Az idők változnak, de van egyfajta átmenti fázis, amikor idő szükséges ahhoz, hogy megvalósulásuk előtt lendületbe jöjjenek a dolgok és hogy egy alapjaiban nagy átalakulás jöhessen létre. Jelenleg még ebben a kezdeti fázisban vagytok és a rejtett hatásotok ebben a tekintetben ÉLETBEVÁGÓ. Tehát, amikor beléptetek a Földre, egy ego-alapú tudat által uralt valóságba érkeztetek és ezt a szüleitek energiáin keresztül tapsztaltátok meg.

Amikor belépsz a szüleid által megélt ego-alapú tudat valóságába, akkor szembesülsz számos uralkodó illúzióval, amelyek közül három fontosat szeretnék megemlíteni.

  1. A mesteri mivoltotok elvesztése

Az első illúzió a mesteri mivoltotok elvesztése. Miközben felcseperedsz, és felnőtté válsz, elfeledteti veled az illúzió, hogy te magad vagy mindannak a teremtője, ami az életedben történik. A legtöbb ember nem ismeri fel saját teremtéseként azt, ami az életében történik. Gyakran nagyobb hatalmak áldozatainak érzik magukat, akik életüket befolyásolják és alakítják. Ez a mesteri miovoltotok elvesztése.

  1. Az Egység elvesztése

A szüleid által tükrözött kollektív tudatba való ugrással egyidőben elveszíted a minden élővel összekötő Egység érzését. Az alapvető érzés, hogy minden Egy lassan kiszűrödik a tudatodból és arra ösztönöznek, hogy felépítsd saját egódat. Az ego-alapú tudat elképzelésének megfelelően mindannyian a létezésért harcoló egymástól elkülönült lények vagyunk, harcolni kell a túlélésért, az élelemért és az elismerésért. Úgy tűnik bezártak minket saját testünkbe, saját pszichés valóságunkra korlátozódunk, a másokkal való igaz és nyílt kapcsolat nélkül. Ez az elszigeteltség illúziója és az ezzel együtt járó elhagyatottság tragikus jelentősége.

  1. A szeretet elvesztése

És ott van a szeretet elveszítése, tehát a feltétel nélküli öröm és biztonság érzése, ami teljes egészében szíveteké, veletek született természetes jogotok. Amint beléptek a földi birodalomba, ahol a szeretet energiája semmi esetre sem magától értetődő, megkezdődik a szeret minden fajta energiával való összemosása, amik nem azonosak a szeretettel, mint például a csodálat, gazdagság vagy érzelmi függőség. Ezek az eltorzult szeretet-fogalmak akadályozzák kapcsolataitokat és alapjában arra ösztönöznek, hogy folyamatosan valami rajtatok kívül elhelyezkedő dolog után kutassatok, hogy újra rátaláljatok a feltétel nélküli szeretet érzésére, ami mélyen jelen van bennetek.

Hogy mennyire érintenek benneteket ezek az illúziók vagy veszteségek, az a szülői házatok különleges energiájától és a családi környezettől függ. Általában a szülői tudat az ego és a szív keveréke, félelmek és fény vegyülete. Bizonyos területeken a szüleitek úgy tűnnek horgonyt vetettek, megragadtak a fent említett illúziókban. Más területeken azonban megvilágosodtak, például, ha belső növekedésük során szenvedést tapasztaltak meg egy bizonyos témában, ami megnyitotta szívüket. Az az ego-illúzió, amiben megrekedtek egy specifikus út, mert minden szülő és minden család esetében más és más.

Amikor megérkeztek ebbe a specifikus energia-összjátékba a tudatotok még szélesre tárt és alig érzékelitek a személyes határokat. Csecsemőként fokozatosan átveszitek szüleitek energiáit, mint egy erős lenyomatot, ami a későbbiek folyamán mély hatást gyakorol rátok a dolgok megélését illetően. Ekkor még nincs szűrőtök. Csak sokkal később, amikor körülbelül a pubertás időszakában érzékelitek önmagatokat, ekkor fejlődik ki az a tudat, amely segítségével áthatolhattok ezeken az energiákon, hogy rájöjjetek, mi az, ami számotokra jónak és természetesnek hat és mi nem.

Először nagyon erőteljesen kötődtők a szülői paradigmához [hitrendszerhez, életképhez] és amikor idősebbek lesztek akkor az önmegismerés során megkérdőjelezitek szüleitek nézőpontját, ahogyan ezt saját identitásérzésetekkel is teszitek. Ez a pszichés növekedési folyamat nagyon rokon az ego-tudatból a szív-tudatba való átmenettel.

A földi élet természetes szintjei, a biológiai és pszichológia ciklusok és évszakok korrelálnak a spirituális értelemben vett természetes fejlődési szintekkel. Az ego-tudat szív-tudatba való átmenetele gyakran párhuzamosan zajlik a biológiai családotokat markában tartó, korlátozó és félelmet keltő energiákkal.

Az egyéni lélekkénti születés során átélt kozmikus születési trauma bizonyos módon minden alkalommal megismétlődik, mikor egy új földi életet kezdtek meg. A születésetek pillanatában a szüleitek a föld-energiákhoz tartoznak. Ők már hozzáigazodtak ehhez a dimenzióhoz és az itt uralkodó törvényekhez. Ezek gyakran korlátozó törvények, amik a gyermek számára egyáltalán nem természetesek. Így a szülők képviselik a gyermek számára az ego-alapú tudatot, ez pedig a (fent említett) három illúzió energiájával azonos. Ezzel találkozik a gyermek a szülői otthonban és ettől függ, milyen energiák befolyásolják mérvadóan a gyermeket élete végéig.

Különösen az első három hónapban érzékeli a gyermek mélyrehatóbban a környezetét. A szülői energiák – racionális gondolkodás vagy védekezés nélkül – behatolnak a gyermek tudatába. Másrészt viszont a gyermek emlékeiben, tudatában ott van még az emlékezet a darabka mennyországra, amit még nem színeztek át az illúziók, ami még természetes létállapotnak ismeri a szeretetet, a mesteri mivoltot és az egységet. Ez az emlék konfrontálódik a gyermeket körülvevő ego-energiákkal és egy mélyen fájdalmas konfliktushoz vezet. Előfordulhat, hogy a gyermek visszafordul és szeretne hazamenni, ami egy kezdetektől jelen lévő erős élettel szembeni ellenállást okozhat. Így ismételten megtapasztalja a kozmikus születési traumát.

Hogyan boldogul a gyermek a rázúduló energiák konfliktusával? Letöbbször elrekeszt néhány (tudat)részt a többitől. A gyermeki tudat egyes részei elrejtőznek. A gyermek affelé fog hajlani, hogy összehangolódjon, igazodjon a szülei energiájával, mert a kezdetekben teljes egészében tőlük függ. A gyermek egy nagyon sérülékeny állapotban van, táplálékra, ill. a szülők szeretetére van szüksége. Az egység, a szeretet és a mesteri lét természetes állpotára való emlékei a gyermek ajándéka szüleinek. Ők legtöbbször nem képesek elfogadni ezt az ajándékot, mert ellepte őket az illúziók energiája. Így képtelenek gyermeküket igazán érzékelni.

A szülők természetesen egykor szintén gyerekek voltak és szintén átmentek ezen a folyamaton. Tehát a szülők nem tudatosan kényszerítik gyermekeikre félelmeiket és illúzióikat. De felnőttként azonban sok ego-alapú tudatenergiát emeltek át magukba tudattalanul.

A gyermek születésének pillanatában a szülők gyakran egy átmeneti felébredésen mennek keresztül. Megfigyelni, ahogyan egy ártatlan, apró teremtmény az anya testéből kibújik, ahogyan rábízza magát a világra olyan nyiltan, sebezhetően, szinte mindenkiben egyfajta mély ámulatot kelt. Ez a szent pillanat a szülők tudatában ajtót tár az otthonukra, anélkül hogy tudnák, rátalálnak önmagukban az isteni magra, ami jól ismeri a feltétel nélküli szeretetet és az Egységet. Egy időre egy szent térbe helyeződnek át és ráéreznek, kicsodák is ők az illúziókon túl. De ez gyakran csak egy átmeneti, felcsillanó állapot, mert később a dolgok újra leülepszenek és visszatérnek a normál kerékvágásba. Gondolkodásuk és érzékelésük hajlamos arra, hogy visszaessen a régi mintába. Így ismét visszazárul a szív-központú tudat kinyílása.

De mi történik a felcseperedő gyermekkel? A legtöbb gyermek azt választja, hogy szigorúan alkalmazkodik a szülői keret-mintához, így elveszíti az eredeti lélekenergiájával való kapcsolódási pontot, amit még az inkarnáció elején intenzíven észlelt. Ebben az első életfázisban (a pubertáskorig) annyira lefoglalja őket a világgal való ismerkedés és a szülők szeretetének és figyelmének a megszerzése, hogy elfeledik, ki is ők valójában.

Ez milyen hatással van a gyermekre? A gyerekek féktelenül vágynak a szeretetre és az óvó gondoskodásra. Ha ez a vágy a szülők energiájában félelemmel telített és blokkolt részeivel találkozik, a gyerekek összezavarodnak. Ez fájdalommal és az elveszettség érzésével jár. De ezeket az érzéseket elrejti önmaga elől, mert azok túlságosan fájdalmasak a sebezhető és nyitott állapotukat tekintve. A gyermek előnyben fogja részesíteni a vakságot és a szeretet illúzórikus képeit fogja megteremteni. Hogy érzelmileg túlélje ezt a helyzetet, engedni fogja, hogy a szülők hamis képei összezavarják, mert ha a feltétel nélküli szeretetre nincs kilátása a gyerekeknek, akkor a feltételhez kötött szeretet a semminél azért jobbnak tűnik. A gyermek általában visszafordul, hogy a számára szükséges otthonról ismert szeretetet és biztonságot megkapja. És ezért a szeretet hamis energiáit fogja megkapni. Például össze fogja téveszteni a szeretetet a szülők büszkeségével, ha bizonyos sikereket ér el, vagy ha érzelmi függőségi viszonyt alakít ki egyik szülőjével.

Mindig, mikor a gyermek valami olyasmit tesz, ami büszkeséggel tölti el a szülőket, és amiért dicséretet kap, akkor szívét örömmel átitatva, nyitottnak érzi, hogy kedvelik és elismerik. Azonban a szülői büszkeség nem a gyermek valódi megértéséből fakad, nem arra alapoz, amit a gyermek valóban meg akar tapasztalni, hanem inkább a társadalom elvárásaira és ebben az esetben a büszkeség valójában egyfajta méreg. A gyermeket a külső normák alapján jutalmazzák meg, miközben a szeretet azt jelenti, hogy a gyermek belső világába kell becsatlakozni – tudni kell, mi az, amit ő ebben az életben véghez szeretne vinni. Ha a figyelem folyamatosan a külső sikerekre irányul, akkor ezzel félrevezetik a gyereket azzal a hittel, hogy a siker egyenlő a szeretettel és hajlani fog arra, hogy magát hibáztassa, ha nem azt teszi „amit kell”, amit a külső világ normáihoz való alkalmazkodás során elvárnak tőle. Ha felnő, talán olyan emberré válik, aki nem ismeri fel, ha túllépi a határait, vagy ha túl sokat dolgozik. Ezeknek a gyerekek egyszerűen az lesz a szükségletük, hogy mindig és mindenkor sikeresek legyenek, és nem ismerik fel, hogy függővé váltak a kemény munkától [sikertől].

A valódi szeretet energia másik torzulása, amikor a gyermek összetéveszti a szeretetet az érzelmi függőséggel. Sok gyerek szeretve érzi magát, ha úgy érzi a szülőknek szükségük van rájuk. Ezzel egy lyukat töltenek meg a szívükben, amiről a szülőknek kellett volna gondoskodniuk, és ha ebbe belecsúsznak, akkor ez az érzelmi függőség válik szülőpótlékká. A gyermek próbálja biztosítani a szeretetet és a támogatást, amit a szülők legbelül hiányolnak. Ily módon ez a függőség tetszeni fog a szülőknek és a gyerekek megszerzik a szeretet, amire annyira nagy szükségük volna. De ez a fajta szoláglat természetesen nem azonos a szeretettel. Sokkal inkább az energiák veszélyes összevisszasága, ami a későbbiek során sok nehézséget fog okozni, a szülő-gyermek kapcsolatban és később felnőttként az intim kapcsolatok terén is.

Sok szülő maga is megélte ezt a szeretethiányt gyermekkorában. Őket sem érzékelték önvalójukban szüleik. Ez lényükben mélyen ülő fájdalmat és az elhagyatottság érzését okozta. Ha ők is szülőkké válnak, gyermeküket vegyes érzésekkel ölelik át. Egyrészt belsőjülből fakadó igaz szeretetettel, másrészt egy tudattalan szükséglettel, hogy a szerethiányért kárpótlást kapjanak. A szülők gyakran saját lelki sebeiket próbálják meggyógyítani a gyermekükkel való kapcsolaton keresztül. Ha ezt nem tudatosan teszik, akkor gyermeküket pótszülőnek használják. A gyermeknek kell megadnia azt a szeretetet, amit a saját gyermekkorukban hiányoltak.

Ha ez következik be, akkor az üzenetek, mint a „szeretlek” és a „szükségem van rád” teljesen összekavarodik a gyermekben. A gyermek energiája nem marad a sajátja, mert bár megcsapolja a szülők szükséglete, de ez a megcsapolás jó érzést kelt a gyermekben. Ez az érzelmi megcsapolás egy hamis biztonságérzetet kölcsönöz a gyermeknek. Amikor felnő a gyermek, akkor ez az érzés csak mímelni fogja a mély szeretet érzését, miközben ezt az energiát az adott partner elvonja és (ki)használja. Akkor érzi magát szeretve és elfogadva, ha túllép a határain, ha valóban mindenét odadja, amit csak tud. Az érzelmi függőséget, még a féltékenységet és a birtoklási vágyat is a szerelem/szeretet formáiként fogja értelmezni. Miközben ezek az energiák homlokegyenest ellentétesek. Az önvaló eme tragikus elvesztése abból fakad, hogy összetévesztjük a „szeretlek”-et a „szükségem van rád”-dal.

Eddig azt hangsúlyoztam ki, hogyha gyermekként a Földre érkezel, akkor belemerülsz a felejtés óceánjába, ami illúziók szövevénye, ami első pillantásra úgy tűnik, leránt téged a mélybe. Azonban a lélek szemszögéből nézve, átengeded magad annak a lehetőségnek, hogy félrevezessenek. Amikor a Földre inkarnálódsz akkor mélyen magadban abban bízol, hogy rátalálsz a megoldásra és az utadra. Ez a te küldetésed, hogy megtaláld a kiutat az illúziókból és hogy a megoldás energiáját, a szeretet energiáját és tisztaságát elhozd és megoszd a világgal.

Életed során bizonyos időkben alkalmad és lehetőséged lesz, amikor segítséget kapsz, hogy teljesítsd a küldetésed. Növekedésed folyamán bizonyos emberekkel ill. helyzetekkel szembesülsz majd, akik/amik segítenek vagy felszólítanak, hogy rájöjj, ki is vagy valójában. Finoman terelnek vagy erősebben meglöknek az életed során, attól függően mennyire vagy önfejű. Midenképpen szükségszerű, hogy elengedd az életről alkotott hamis képeket, ami szüleid energiája révén hozományoddá vált. Ez járhat identitáskrízissel, ami hasonlít a könyv első részében említett egóból a szívbe történő átmenet első lépéséhez. Úgy tünhet már semmi sem biztos és mindent meg kell vizsgálni, amit valaha hittél. Valójában lelked minden követ megmozgat, hogy hazavigyen téged. Lelked addig fog dörömbölni az ajtódon, amíg ki nem nyitod, és meg nem szabadítod önmagad.

Életed jelentős történései mindig azt célozzák meg, hogy lehetőséget biztosítsanak számodra a növekedéshez és az önmagadhoz való visszatéréshez. De bátorságra és eltökéltségre van szükség, hogy ennek a keresésnek a mélyére ássatok, és hogy visszaszerezzétek az újszülött gyermek energiáit. Ezeket az energiákat még nem homályosította el a mesteri mivoltotok, a szeretet és az egység elvesztésének illúziója. Így időlegesen eltávolodsz a saját lélekenergiádtól, mert az elterel téged attól, amit normálisnak és helyesnek tekintesz. Lelked dacos szellemnek tűnhet számodra, mert megszoktad ezt a világot és a szüleid által kitaposott ösvényeket.

Ahhoz hogy az ego-alapú gondolkodástól megszabadulj, szükséged van a férfias energiájú öntudatra és itéletalkotási képességre, ahogyan a nőies energiájú szeretetre és megértésre [együttérzésre] is. A szüleidet illetően a megitélés képessége azt jelenti, hogy elhatárolódsz a félelemtől – ami fájdalmat okoz, és ami korlátozza az energiádat – amivel eddig tápláltak téged. Emlékezz a kard energiájára, amit az elején említettem. Hogy spirituális értelemben elengedd a születési családodat, képesnek kell lenned különbséget tenni a saját és a szüleid energiái között és képesnek kell lenned a téged korlátozó és fojtogató kötelékeket elvágni.

Első sorban nem arról van szó, hogy dühödet és frusztrációdat fejezd ki irányukban vagy, hogy elmeséld mennyire félrevezettek. Néha jót tesz, ha megpróbálod álláspontodat vagy érzéseidet közvetíteni feléjük. De néha egyáltalán nem fogják megérteni, amit közölni próbálsz velük. Lehetséges, hogy azt a részt, ami benned másképp van, és szembe helyezkedik az ő életmódjukkal, egyszerűen nem tudják befogadni. A szülői energia-kötelék feloldása első sorban azt jelenti, hogy ezeket az energiákat a saját fejedben és érzelmeidben kell feloldanod. Arról van szó, hogy befelé tekints önmagadba és próbálj rájönni, hogy milyen mértékben éled nagy csendben a szüleid illúziócsomagját, ami az ő tetteiken és tétlenségükön, félelmeiken és ítéleteiken alapszik.

Először ezt tisztázzátok magatokban és enegdjétek el mindezt, amint készen álltok rá, hogy megbocsájtotok nekik és valóban elhagyjátok a szülői házat. Csak, ha belső szinten vágjátok el a kötelékeket és vállaljátok fel saját életetek feletti felelősségeteket, csak akkor hagyhatjátok el valójában a szüleiteket. Ekkor mondhattok tisztán nemet a félelmeikre és illúzióikra (itéletalkotás képességének kardja). Azonban ezzel egyidőben azt is felismeritek, hogy szüleitek semmi esetre sem azonosak félelmeikkel és illúzióikkal. Ők is Isten gyermekei, akik megpróbálják teljesíteni lelkük küldetését. Ha ezt egyszer átérzitek, akkor érzehetitek ártatlanságukat és képesek lesztek megbocsájtani.

Bizonyos tekintetben szüleitek áldozataivá váltatok, abban az értelemben, hogy ők testesítették meg az ego-alapú tudatot. Rövid időre és részben az illúzióik szerint éltetek. Gyerekekként nem is volt más választásotok. De ha képesek vagytok túllépni az érzésen, hogy szüleitek áldozatai vagytok, akkor ez lehet életetek leghatalmasabb áttörése. Szabad személyiséggé változtat benneteket, ha felismeritek gyermekkorotok mély energetikai benyomásait, bevésődéseit és tudatosan eldöntitek, melyek azok, amelyek jót tesznek és melyek azok amiket inkább el kellene engednetek. Ez a mesterré válás.

Akkor már nem fogtok a szüleitek kívánságaihoz és vágyaihoz igazodni – feltéve, ha azok nem egyeznek meg a sajátjaitokkal. Ezzel egyidőben már nem lázadtok ellenük. Láthatjátok, hogy az általuk felkínált hamis képek, már nem tartoznak hozzátok és kész! Nem kell elítélnetek szüleiteket az miatt, hogy ezzel terheltek benneteket. Szerethetitek őket, miközben világosan elhatárolódtok hitviláguktól.

Összefoglalva elmondható, hogy szüleitek vezetnek be az ego-alapú tudatba, másrészt rajtuk keresztül vagytok képesek ezt átszárnyalni, amikor szeretettel és megbocsátással elengeditek és felfedezitek önmagatokban a független mestert, akik vagytok.

Csatornázta: Š Pamela Kribbe

Magyar nyelvű fordítás: Scarlett

Forrás: http://www.jeshua.net/de

***

Kapcsolódó anyagok:

https://kristalyhang.wordpress.com/2014/10/18/gaia-a-tarsadalom-atalakitasa-2014-10/

https://kristalyhang.wordpress.com/2013/12/29/pamela-kribbe-kapcsolat-az-ujkor-gyermekeivel/

https://kristalyhang.wordpress.com/2014/01/09/maria-kapcsolat-az-ujkor-gyermekeivel-2-resz/