Az intuitív ének és tánc ereje

Ezen a nyáron ismertem meg egy különleges hölgyet, Szabó Andreát, művésznevén Asharti-t, akiről már írtam a blog hasábjain https://kristalyhang.wordpress.com/2014/10/08/interju-intuitiv-enekles/ valamint a munkásságáról is. Nemrég volt szerencsém részt venni egy tanfolyamán is, amely nem kevesebbet tűzött ki célul maga elé, mint hogy bárkit bevezessen az éneklés és azon belül is az intuitív éneklés, tánc és zenélés világába!

Nagy érdeklődéssel indultam neki a programnak, mert azon túl, hogy az általános iskolában részt vettem az énekórákon meg hébe-hóba zenéltem ismerősökkel, nem igazán énekeltem soha “rendezett keretek” között. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, igazából nem is nagyon van énekhangom. Pont ezért voltam nagyon is kíváncsi!

VonyarcvashegyA Tanfolyam egy nagyon szép helyen, a Balaton északi partján fekvő Vonyarcvashegy-en volt, egy domboldalban épült szép és nagyszerűen felszerelt apartman házban.

Csodás kilátás volt a Balatonra a szobák ablakából, négy fős csoportokban voltunk elhelyezve, minden széppel és jóval el voltunk látva, beleértve a vendégszeretetet és a családias hangulatot is!

Juci, aki vendéglátónk, a ház asszonya és tanfolyami társunk is volt egyben, összefogta a hölgyek csapatát, akik mind a saját hozott gasztronómiai csodáikkal, mind a két kezük munkájával is gondoskodtak a mindennapi élelmünkről. Mindenki hozott otthonról valamit és ott helyben is remek ételek készültek, amelyek nemcsak finomak, de egészségesek is voltak.

Rögtön az első nap már énekeltünk is! Megtanultuk, hogyan kéne képezni a hangokat, hogyan bánjunk a testünkkel, mi is az éneklés fizikai valósága, valamint hogyan álljunk ehhez szellemileg is. Nagyon érdekes volt. Ez tipikusan olyan tanulás volt ahol az ember azzal szembesül, hogy az éneklés is sokkal bonyolultabb és összetettebb folyamat annál, mint elsőre gondolná!

Természetesen mozogtunk is rendszeresen, tornáztunk, sőt volt két házon kívüli program is amelyek nagyon jók és érdekesek voltak. Egyébként szinte minden gyakorlatban és foglalkozásban benne volt a hang, az énekhang vagy a zene valamilyen formában, még a reggeli tornában is. Amiről az éneklésen kívül bővebben szeretnék szólni az a zenélés és a közösség.

Mindenkitől kérték, hogy ha lehet, hozzon hangszert is. Szerencsére ezt mindenki komolyan vette és csodás hangszerpark jött össze! Én gitárt vittem, de volt szintetizátor is. Hoztak a csörgődobok, sámándobok és ütősök mellett olyan egzotikusabb hangszereket is mint a didgeridoo vagy a kalimba, de még esőbot és béka is akadt! Egyszóval minden adva volt ahhoz, hogy az éneklés mellett a zenei kíséret is egyéni és különleges legyen.

Számomra a tanfolyam legnagyobb élménye kétség kívül a második nap estéje volt, amikor Andrea megkért minket, hogy játszunk este egy hangszeres improvizációt, amibe bárki bekapcsolódhat. Mi férfiak ketten kezdtük az alapot azzal, hogy egyikünk gitáron, én meg a szintetizátoron játszottam. Egyszerű kis dallamokat kreáltunk, semmi komolyabb mű, csupán egyszerű, tiszta hangok egymás után. Egy ideig csak ketten zenéltünk, de aztán lassan egyre többen kapcsolódtak be.

Egyszer csak Andrea befeküdt a kör közepére és behunyta a szemét miközben mi tizenvalahányan hangszereken játszottunk és énekeltünk körülötte. Ez egyfajta improvizáció volt dallamban, énekben…talán ha negyed óráig tartott, utána felkelt és kinyitotta a szemét. Elmesélte nekünk hogy mit érzett, mit élt át és javasolta nekünk, hogy mindannyian próbáljuk ki, mert nagyon különleges élmény!

Ezután a forgatókönyv az volt, hogy mi énekeltünk és zenéltünk, majd pedig mindegyikünk felváltva befeküdt a kör közepére. Andrea mindenkinek a fejénél ült és miközben mi kísértük ő intuitívan énekelt. Ehhez mások is csatlakoztak időnként rövid dallamokkal, hangokkal ám a fő énekszólamot az ő hangja alkotta. Ez egy teljesen spontán, improvizatív zenélésnek indult és utána átváltott egy intuitív zenélésbe és éneklésbe. Végül egy közös, gyógyító és feloldó terápia lett belőle!

A saját élményemet írom le most:

Miközben befeküdtem a kör közepére izgultam, mivel előtte már vagy két órát játszottam, egyszerre voltam felkavart, izgatott, de nyugodt is. Nagyon kíváncsian vártam mit fogok átélni!

Amint elindult a zene azonnal erősen olyan rezgések és hangok értek el hozzám, amiket még sosem tapasztaltam! Ahogy körülöttem tizennégy ember énekelt, dobolt és hangszereken játszott az nagyon felkavaró és teljesen új tapasztalás volt! A testembe éreztem, ahogy az ütőhangszerek lüktetnek, nem messze tőlem valaki megfújta a didigeridoo-t amely úgy szólt mintha bennem, belül rezgett volna! Alattam a padló lüktetve tükrözte vissza azt a ritmust, amit a körülöttem lévők játszottak és közbe a fejemnél énekhang szólt és hívott egy misztikus utazásra egy másik, távoli világba…

Amikor lehunytam a szemem akkor hamarosan egy áldozati menetben találtam magam, amely felfelé haladt egy vízmosásban egy hegytetőre. Egy hordágyra szíjazva vittek felfelé a hegytetőre ahol tudtam, hogy egy istennőnek fognak majd felajánlani engem, mint áldozatot. A menet tagjai díszesen fel voltak öltözve, talán Indiában lehettem vagy hasonló helyen, de ez mindegy is…inkább egy képzeletbeli hely volt ez…ahogy felfelé haladtunk a hegytetőre, néha egy varázsló nézett az arcomba, fekete maszkban, talán hogy kémleljen készen állok-e? Nem tudom…

Ahogy felértünk a hegytetőre egy nagy lapos, sziklára helyeztek, afféle oltárra és kioldották a kötelékeimet. Mindenki elment, de én meg sem tudtam mozdulni…

Ahogy felfelé néztem az égbe, egyszer csak a felhők közül lassan egy gyönyörű istennő arca jelent meg… tudtam, hogy ő az akinek „feláldoznak” most engem…Lassan elkezdtem lebegni felfelé a semmiben, éreztem ahogy ő magához húz…nem féltem mert nem volt bennem félelem, sokkal inkább szeretetet éreztem…de nem tudtam eldönteni hogy menni akarok-e hozzá vagy maradni a földön…nem is áldozat volt ez, inkább egyfajta átlényegülés.

Közbe véget ért a zene „odakinn”….de még nem akartam kinyitni a szemem és visszatérni! Andrea és más is énekelt nekem hogy visszatérjek…és én lassan és vonakodva, visszatértem oda a kör közepére ahonnan indultam, de már semmi sem volt ugyanolyan, mint amikor elindultam. Egyfajta ürességet, békét és változást éreztem. Valami megváltozott bennem. Azt hiszem a saját magam női lényével szembesültem vagy egyfajta női energiákkal, istennői energiákkal, amelyek nagyon felkavartak, de meg is változtattak. Jó irányba.

A többieknek is hasonló, de mégis egyéni és másfajta élményei voltak ott a körben. Érdekes dolog volt, hogy majd mindegyikünk átélt egyfajta teljességet amiben a minden és a semmi egyszerre benne volt. Mintha megéltünk volna a két végleten át egy fajta katarzis élményként mindezt ami végül is egyfajta összefoglaló egységbe mutat. Minden egy! Nagyszerű dolog volt ez a felismerés, talán a tanfolyam egyik csúcspontja és sosem fogom elfelejteni!

A másik pedig ami megfogott az maga a közösség volt! Egy nagyon jó csoportot alkottunk, amely majd három napon át nagyszerűen működött! Az utolsó gyakorlatunk az volt, amikor körbeálltunk, megfogtuk egymás vállát és utoljára együtt még énekeltünk egy jót! Férfi létemre nem szégyellem kimondani, hogy akkor én is könnyeztem picit, mert tudtam hogy ez a sok nagyszerű ember így máskor már sosem lesz együtt és csodás érzés volt ide tartozni! Még ha találkozok is néhányukkal majd később, akkor is úgy érzem, hogy sok-sok nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb, amely így már nem fog megismétlődni, ebben a közösségben így a három nap alatt! Nagyon hálás vagyok ezért a társaimnak, vendéglátónknak és társunknak, Jucinak és legfőképpen Andreának, aki olyasmit mutatott meg nekem ez alatt a három nap alatt, amitől sokkal több lettem, mint előtte voltam!

Ha valaki szeretné felfedezni önmagát, egy ilyen önmegismerő és kalandos, éneklős, zenés utazáson részt venni akkor bátran ajánlom, hogy próbálja ki magát egy ilyen tanfolyamon ahol nagyon érdekes dolgokat fog tapasztalni. Én biztos most szegényebb lennék számtalan élménnyel és tapasztalaással, ha nem mentem volna el!

JB

Advertisements