A FÉNYMUNKÁSOK GALAKTIKUS TÖRTÉNETE

galxisok - paulbourke.net

A lélek születése

A fénymunkás-lelkek messze a Föld és az emberiség előtt születtek.

A lelkek hullámokban születnek. Bizonyos módon a lelkek hallhatatlanok, kezdet és vég nélküliek. De másként tekintve egy bizonyos időpontban születnek meg. Ez egy olyan időpontban történik, amikor egyéni lényük tudatra tesz szert. Ettől az időponttól fogva szintén léteznek, de csak mint lehetőség. Nem létezik az éntudat és mások tudata.

A „én“ tudata akkor jön létre, ha valamilyen módon egy választóvonal kerül meghúzásra az energiacsoportok között. Hogy ezt elmagyarázhassuk egy metaforát fogunk használni.

Gondoljatok egy pillanatra az óceánra és képzeljétek el óriási nagy áramló energiamezőként. Áramlatokként, melyek folyamatosan összeolvadnak egymással, majd ismét elválnak. Képzeljétek el, hogy ezt az óceánt egy diffúz [kiterjedt] tudat hatja át. Ha akarjátok, nevezzétek az óceánt szellemnek. Egy idő elteltével az óceán bizonyos területein koncentráltan tudatok jönnek létre. Itt központosultabb a tudat, kevésbé kiterjedt, mint a közvetlen környezete. Az egész óceánban állandóak ezek az elkülönülések, amik oda vezetnek, hogy áttetsző formák képződnek az óceánban. A központosult tudatpontok ezen formái függetlenedve mozognak környezetüktől. Az óceántól (szellemtől) elkülönülve tapasztalják meg önmagukat. Itt születik meg az önvaló vagy az öntudat visszafejlődött érzése.

free-ocean-wallpaper-hdAz óceánban miért pont ezen a helyén alakultak ki ezek a középpontba rendeződött tudatpontok és nem máshol? Ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Mégis, érzitek, hogy ez valami teljesen természetes? Amikor egy ágyásba magokat vettek el, akkor látni fogjátok, hogy az onnan előbújó kis növények mind a saját idejükben és egyéni ritmusukban növekednek. Egyesek nem lesznek olyan nagyok vagy nem nőnek könnyedén, mint mások. Egyesek egyáltalán nem növekednek. Az egész mezőt tekintve különbségek vannak. Miért? Az óceán (szellem) energiája intuitívan a lehető legjobb kifejeződési lehetőségek után kutat a különféle áramlatai ill. tudatszintjei számára.

Az egyéni tudatpontok megformálása során az óceánban létezik egy erő, vagy legalábbis úgy tűnik létezik egy erő, ami kívülről hat az óceánra. Ez az isteni inspiráció ereje, amit a Bennetek-Létre-Hozónak a férfias aspektusaként lehet értelmezni. Miközben az óceán a nőies, a befogadó oldalt testesíti meg, a férfias aspektust, mint fénysugarakat lehet elképzelni, amik az óceánba ragyognak és támogatják az egyéni tudathalmazok elkülönülését és elválasztódását. Ők a bevetett ágyást melengető napsugarak.

Az óceán és a fénysugarak közösen képviselnek egy Egységet vagy egy lényt, akit Ark-Angyalnak nevezhetünk. Ez egy archetípus energia férfias és nőies aspektusokkal és egy angyali energia, ami rajtatok keresztül fejezi ki magát vagy testesül meg. Erre az Ark-Angyal szemléletmódra a fénymunkás sorozat utolsó fejezetében („Fénylényetek”) részletesebben visszatérünk majd.

Miután a lélek, mint egyéni tudategység megszületik, lassan elhagyja ezt az óceáni Egységtudatot, mely egy hosszú ideig az otthona volt. Egyre jobban tudatosulni fog benne a tény, hogy elszigetelődött és magára maradt.

Ezzel a felismeréssel jön létre lényében először a veszteség vagy a hiány érzése. Mikor függetlenedett egységként kezdi meg felfedező utazását, magában fog hordozni egy bizonyos vágyakozást az Egység iránt, egy szükségletet, hogy valami nagyobbhoz tartozzon, mint önmaga. Mélyen bensőjében megőrzi a tudatállapotra való emlékezést, amiben minden Egy, amiben nincs „én” és a „többiek”. Ez az, amit otthonának tekint: egy eksztatikus egységállapotot, a tökéletes biztonság és lebegés színterét.

Ezzel a mélyben őrzött emlékkel kezd neki utazásának a valóságon [realitáson] keresztül, a tapasztalati síkok számtalan mezején, a belső felfedezéseken keresztül. Az újszülött lelket hajtja a kíváncsiság és erős késztetést érez tapasztalatok megszerzésére. Ez volt az, ami hiányzott az óceáni egység-állapototokban. A lélek immár szabad, mert megtapasztalhat bármit, amit csak szeretne. Rendelkezik a szabadsággal, hogy minden lehetséges Egység-fajtát felkutasson.

Az univerzumon belül a valóság végtelen sok szintje létezik. A Föld csupán egy közülük és méghozzá egy olyan, ami a kozmikus skálát tekintve meglehetősen későn jött létre. Mint minden teremtés, a Föld is belső víziók és megfontolások manifesztációja volt. A Föld abból a belső kívánságból teremtődött, hogy összehozza a különböző valóságok elemeit, melyek nem harmonizálnak egymással. A Földet nagy spektrumú befolyások olvasztótégelyének szánták. A következőkben ezt közelebbről elmagyarázzuk. Egyelőre legyen elegendő, hogy a Föld relatív késői jövevény a kozmikus színpadon és mielőtt megszületett volna sok lélek már sok életet és tapasztalatot tudhatott a háta mögött más valóságszinteken (bolygókon, dimenziókban, csillagrendszerekben stb.).

A fénymunkások lelkek sok-sok életet éltek ezeken a különféle szinteken, mielőtt először a Földre inkarnálódtak. Ez az, ami megkülönbözteti őket a „Föld-lelkektől”, ahogyan mi kényelmi szempontból nevezni szeretnénk őket. A Föld-lelkek olyan lelkek, akik egyéni tudategységként fejlődésük során már meglehetősen korán a Földre inkarnálódtak. Mondhatnánk úgy, akkor kezdték meg földi életeik ciklusát, amikor lelkük gyerekcipőben járt még. Ebben az időben a fénymunkás-lelkek már „felnőttek”. Már sok tapasztalatot gyűjtöttek és a földi lelkekkel való kapcsolatukat a szülő-gyermek kapcsolathoz volt hasonló.

egysejtűAz élet és a tudat fejlődése a Földön

A Földön az életformák fejlődése szorosan összefonódott a Föld-lelkek belső fejlődésével. Annak ellenére, hogy egy lélek sincs egy bizonyos bolygóhoz kötve, a Föld-lelkek esetében kijelenthető, hogy bolygótok bennszülöttei. Ennek az az oka, hogy növekedésük és fejlődésük egybeesik a bolygótok életformáinak fejlődésével.

Amikor egyéni tudategységek születnek, a struktúrájukat és lehetőségeiket tekintve, fizikai sejtjeik egyénként összehasonlíthatóak. Ahogyan az egyes sejtek relatív egyszerű szerkezettel rendelkeznek úgy az újszülött tudat belső folyamatai is átláthatóak [áttetszőek]. Még nem történt nagy elhatárolódás. Belül a lehetőségek világa vár (spirituálisan és fizikailag is). Egy újszülött tudategység tudattá való fejlődése, ami önmagáról elgondolkodik és rendelkezik a környezetének megfigyelési képességével és képes rá reagálni, nagyjából összehasonlítható egy egysejtű organizmussal, ami egy összetett élő organizmussá fejlődik, különböző módon kerülve kölcsönhatásba környezetével. Itt most a lélek tudatának fejlődését hasonlítjuk össze az élet biológiai fejlődésével és ezt nem csak egy metaforaként tesszük. Valójában az élet biológiai fejlődését, ahogyan az a Földön történt, a földi-lelkek spirituális szükségletének perspektívájából kellene szemlélnünk. Ez a szükséglet, ill. a felfedezés kívánsága vezetett az életformák sokszínűségéhez a Földön. Mint azt már elmondtuk, a teremtés mindig egy belső tudatelmozdulás eredménye. Még akkor is, amikor az evolúciós elmélet, ahogyan azt jelenlegi tudósaitok előnyben részesítik, bizonyos határon belül korrekten írja le az életformák fejlődését a Földön, de teljesen figyelmen kívül hagyja a belső késztetést a „rejtett“ szándékot ebben a mélységesen kreatív folyamatban. Az életformák fajtáinak erőteljes megugrása a Földön egy belső lélekszintű elmozdulásnak volt köszönhető. Mint mindig, a szellem jár elöl és egyengeti az utat az anyag számára.

Először olyan testi formákba inkarnálódtak a Föld-lelkek, amik megfeleltek a még mindig visszafejlődött lényükről alkotott képnek: egysejtű organizmusokba. A begyűjtési tapasztaló fázis után ezeket a tudatukba integrálták, ezután megnövekedett a szükséglet a fizikai megnyilvánulás még összetettebb eszközeire. Így teremtődtek komplexebb életformák. A tudat a Föld-lelkek belső szükséglete és kívánsága alapján válaszként hozta létre a testi formákat, melyek kollektív tudatát első sorban a Föld népesítette be.

Az új fajok fejlődése és a Föld-lelkek inkarnációja eme egyedek tagjai közé egy nagyszabású kísérlet az életet és a tudatot illetően. Akkor is, ha az evolúciót a tudat hajtja (és nem balesetek és véletlenek), nem egy előre meghatározott fejlődési vonalat követ. Ez azért van, mert a tudat maga szabad és nem lehet előre megjósolni.

A Föld-lelkek mindenféle állati életformával kísérleteztek. Az állati birodalom különféle testeibe költöztek, de nem mindenki ezen a fejlődési vonalon haladt keresztül. A lélek fejlődési ösvénye lényegében fantáziadúsabb és kalandvágyóbb, mint azt feltételeznétek. Nincsenek törvények felettetek vagy rajtatok kívül. Ti magatok vagytok saját törvényetek. Tehát ha például azt kívánjátok, hogy az életet egy majom szemszögéből szeretnétek megtapasztalni, valamikor egy majom testében találhatjátok magatokat, legyen az születéstől fogva vagy időszakos látogatóként. A lélek, mindenekelőtt a fiatal lélek, szomjazza a tapasztalatokat és a kifejeződést. Ez a felfedezői törekvés felelős a Földön burjánzó életformák sokszínűségéért.

Az élet eme nagy kísérletén belül az emberi életforma Felemelkedése jelölte meg a földi lélektudat fejlődésének kezdetét. Mielőtt erre részletesen kitérünk, először általánosságban a belső lélekfejlődés stádiumairól fogunk beszélni.

A tudat fejlődése: gyermekkori stádium, felnőtté válás, idős kor

Ha közelebbről megnézzük a lélektudat fejlődését, miután a lélek egyéni egységként megszületett, lényegében három fázison halad keresztül. Ezek a fázisok függetlenek az adott realitás síkjától (bolygó, dimenzió, csillagrendszer), amiket a lélek a tapasztalatszerzésre kiválasztott magának.

1) az ártatlanság időszaka (paradicsom)

2) az Ego időszaka („vétkezés“)

3) a „második ártatlanság“ időszaka (megvilágosodás)

Metaforikusan ezeket az időszakokat hasonlíthatjuk a gyermekkorhoz, a felnőtté váláshoz és az idős korhoz.

Miután a lelkek egyéni egységként megszületnek, elhagyják az Egység óceáni állapotát, amihez emlékeikben a boldogságérzetet és az abszolút biztonságérzetet kötik. Ezután elkezdik a valóságot egy teljesen új módon kutatni. Egyre tudatosabbá válnak önvalójukat illetően és egyre jobban tudatosítják, miben különböznek a ’utastársaiktól’. Ebben a stádiumban nagyon befogadóak és érzékenyek, mint egy kisgyermek, aki ártatlanságot és kíváncsiságot sugározva tágra nyílt szemekkel bámulja a világot.

Ezt a stádiumot paradicsominak nevezhetjük, mert még élő az újszülött lélek tudatában az emlék az Egységre és a biztonságra. Még mindig közel állnak az otthonukhoz, még nem kérdőjelezik meg jogukat ahhoz, hogy akként létezzenek, akik valójában.

Minél messzebb halad a lelkek utazása, annál jobban halványodik az emlék az otthonukra, miközben egyre mélyebben merülnek el a különböző élményekben. A kezdetekben minden új és a gyermekkori stádiumban minden kritika nélkül kerül elfogadásra. Amikor a fiatal lélek elkezdi önmagát világának középpontjaként észlelni, akkor egy új fázis veszi kezdetét. Ekkor rájön, hogy létezik egy ”én” és a „többiek”. Elkezd környezetének kísérletezésével, igazodva hozzá befolyásolja azt. Önmagában a felismerés, hogy tehet valamit, ami saját tudatából ered, újdonság.

Előtte többé kevésébe passzívan fogadott be minden körülötte történő dolgot. Most növekszik észlelése lelkében, hogy hatalommal, befolyással rendelkezik arra, amit megtapasztal. Ez az ego-stádium kezdete. Az ego eredetileg azt a képességet képviseli, hogy akaratotok által befolyásoljátok a környezeteteket. Legyen világos számotokra, hogy az ego eredeti funkciója egyszerűen az volt, hogy önmagatokat elkülönült egységként tapasztalhassátok meg. Ez egy természetes és pozitív fejlődés a lélek evolúcióján belül. Maga az ego nem „rossz”. De hajlamos arra, hogy kiterjeszkedjen és agresszív legyen. Amikor az újszülött lélek felismeri a képességét, hogy képes befolyásolni a környezetét, elkezdi szeretni az ego-ját. Mélyen legbelül még mindig ott a fájdalmas emlék a most már érő lélekben; emlékezik az otthonára, az elveszített paradicsomra. Az ego látszólag ismeri a választ erre a fájdalomra, erre a hazavágyódásra. Úgy tűnik, megadhatja a léleknek a lehetőséget, hogy valóságát aktívan irányítása alá vegye. Továbbra is a hatalom illúziójával mérgezi a fiatal lelket.

Ha valaha is volt egy elfordulás a paradicsomtól, akkor az a fiatal lélek tudatának ego általi elködösítése, melynek eszköze a hatalom ígérete. És mégis, a tiszta értelem az mögött, hogy a tudat, mint egyéni lélek születik meg abban áll, hogy minden létezőt megismerjen, a paradicsomot és a poklot is, az ártatlanságot és a „vétkezést” is. Így a paradicsomtól való elfordulás nem volt „hamis fordulat”. Nem tapad hozzá vétkezés kivéve, ha ezt gondoljátok. Rajtatok kívül senki nem hányja ezt a szemetekre.

Amikor a fiatal lélek érni kezd [fejlődik], akkor az „én-központú” tapasztalás és szemléletmód felé billen az egyensúly. A hatalom illúziója felerősíti a lelkek közötti elhatárolódást, ahelyett hogy a közöset hangsúlyozná. Még ha a lélek ennek még tudatában sincs, de a hatalom harcosává válik. A hatalom látszólag az egyetlen, ami tudatának megkönnyebbülést hoz – legalábbis rövid időre.

Fent megkülönböztettünk még a lélektudat fejlődésének egy harmadik stádiumát is: a megvilágosodás stádiumát, az idős kor „második ártatlanságát”. Eben a sorozatban majd később még sok mondanivalónk lesz erről a stádiumról, mindenekelőtt a másodikból a harmadik stádiumba való átmenetről (az ego-központú tudatból a szív-központúba, III.IV. rész).

Most visszatérünk elbeszélésünkben a Föld-lelkekhez és rámutatunk, hogyan esik egybe az ego-stádium ébredése az ember megjelenésével a Földön.

A Föld-lélek belépése az Ego-stádiumba; az első emberek megjelenése

gaiadiosA stádium, mikor a Föld-lelkek a növényi és állati életet kutatták, egybeesett belső szinten az ártatlansággal vagy a paradicsommal. Az élet a Földön az angyali birodalmak spirituális lényei és a dévák vezetése és oltalma alatt fejlődött (a dévák éteri szinten dolgoznak, közelebb az anyagi világhoz, mint az angyalok). A növények és állatok érzelemteste [aurája] kritika nélkül magukba fogadta az angyalok és dévák óvó és tápláló anyai energiáit. Továbbra is az Egység mély érzése és minden élőlény közötti harmónia uralkodott.

Az emberszabású majmok felegyenesedése a tudat fejlődése szempontjából átalakulási pont volt. Főleg az miatt, hogy kiegyenesedve tudott járni és az agy fejlődése által az emberszabású majmok tudata jobban kordában tartotta a környezetét. Az emberszabású majmokban újjászületett tudat megtapasztalta, milyen az, ha még jobban ellenőrzése alatt tarthatja közvetlen környezetét. Elkezdte kutatni saját szabad akaratát.

Ez a fejlődés nem volt véletlen. Ez volt a válasz egy belső vágyódásra, amit a Föld-lelkek éreztek, egy vágy, hogy az individualitást egy mélyebb szinten ismerjék meg, mint azt előtte tették. A Föld-lelkek növekvő ön-tudata készítette elő biológiai értelemben a színpadot a ma ismert ember felbukkanásához.

Amikor a Föld-lelkek készen álltak belépni az ego-fázisba, akkor az ember megteremtése lehetővé tette ezen lelkek számára, hogy szabad akarattal tapasztalhassák meg az életet.

Ezzel egy időben az inkarnált tudat számára nagyobb tudatosságot teremtett az „én” számára szemben a „többiekkel”. Ez nyitotta meg az utat a lehetséges konfliktusok számára az „én érdekem” és a „te érdeked”, az „én kívánságom” és a „te kívánságod” között. Az egyén eltávolodott az önmagát magyarázó Egységből, az „adok és kapok” természetes törvényétől, hogy rájöjjön, milyen további utak lehetségesek még. Ez volt a földi „paradicsom vége”, de arra kérünk Bennetek, ne tragikus eseményként tekintsetek erre, hanem egy természetes folyamatra (úgy ahogyan az évszakokra tekintetek). A történések természetes fordulata volt ez, mely végső soron (a jelenlegi időben) képessé tesz Benneteket, hogy kiegyensúlyozzátok lényetekben az Isteni minőséget és az egyéniséget.

Amikor a Föld-lelkek beléptek az ego-stádiumba és elkezdték feltérképezni az emberi létet, az angyalok és dévák befolyása lassan a háttérbe szorult. Ezen energiák természete, hogy tiszteletben tartsanak minden energia szabad akaratát, amivel dolguk akad. Hívatlanul soha nem fognak befolyásuknak érvényt szerezni. Így az ego-tudat szabad utat kapott és a Föld-lelkek megismerkedtek a hatalom rögös útjával. Ez kihatott a növény- és állatvilágra is. Mondhatni, hogy ezt az előre törő harcos energiát részben magába szívta a növény- és állatvilág, ami egyfajta lázongást keltett bennük Ez ma is tapasztalható.

Amikor a Föld-lelkek új élmények után vágyakoztak, ez külső befolyások előtt is megnyitotta az utat. Itt szeretnénk a figyelmet mindenekelőtt egy földönkívüli, galaktikus befolyásra irányítani, ami a még mindig fiatal Föld-lelkek érését rendkívüli módon befolyásolta. A történelem eme pontján lépnek a képbe a lelkek is, akiket mi fénymunkás-lelkeknek nevezünk.

Csatornázta: Pamela Kribbe ©

Magyar nyelvű fordítás: Scarlett

Forrás:  www.jeshua.net

 

 

Advertisements