electric stormGigi Young – Paradigmák vihara

2013. december 24.

Időcsapdák a manifesztációban

Ez mindazok számára íródott, akiken pánik lett úrrá és majdnem elveszítették önmagukat, azt gondolván kevesebbek annál, mint amik valójában.

Nos, azon vagy, hogy manifesztálj dolgokat, de nem történik semmi sem. Kezdesz megőrülni és elveszíteni a hitedet az „univerzumban”. De mi a fene is az az univerzum tulajdonképpen? Totálisan homályos fogalom, olyannyira, hogy kellemetlenül érzed magad tőle.

Hogy bízhatsz meg valamiben, amit nem értesz világosan. Lehet, felülvizsgálod a saját józan eszed, úgy értem, ezt tényleg így gondolom? Megteremtem a saját valóságomat? Ez lehetetlen, mert csak egy kis része vagyok a világnak, amit én nem irányíthatok. Talán csak valahol máshol kéne munkát vállalnom vagy újra össze kéne jönnöm azzal az illetővel, akit nem igazán kedvelek (..vagy más egyéb lehúzó dolgot kéne tenni), addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér és végül sokkal termékenyebbnek érezném majd magam és nem lennék egyedül. Ugye?

Először is STOP. Állj le a kétségekkel, másodszor csillapodj le és gondolkozz el az aktuális leeresztéseden. Ez [a magatartás] bájtalan ;). Csupán a kreatív folyamat egy átmeneti fázisában vagy. Nem kell pánikba esni, hanem befelé kell figyelni és rá kell jönni, miért érzed magad cselekvésképtelennek. Ha így érzel, mindig elcsendesedhetsz, a válasz érkezni fog és újra előbbre mozdulsz. Lélegezz. Meg tudod csinálni.

Amikor azt érezzük reményünk lassan kétséggé alakul át, fontos, hogy ezt azonnal tudatosítsuk önmagunkban és álljt parancsoljunk ezeknek a gondolatoknak. Mintha „fagyasztás”-t kiáltanál az elmédben, a kognitív folyamatodtól tégy egy lépést hátra és megfigyelheted az ellenálló magatartásod, amint az spirálisan lefelé tekeredik arra a durva helyre, amikor azt mondtad magadnak, sehová sem haladok.

Továbbra is zavarba ejtő lehet számodra, hogy hátralépve önmagadat figyeled meg, amikor belesüllyedtél a pillanatnyi érzelmekbe, de minél hamarabb rájössz, te nem vagy azonos ezekkel a gondolatokkal és megfigyeled őket, annál gyorsabban lehiggadsz.

Bekapcsolni a megfigyelő módozatot hatásos taktika, ha úgy érzed lecsúszol az alacsonyabb érzelmi rezgésszintekre. Amikor megteremtjük ezt a távolságot, akkor aktiváljuk a személyiségünk feletti, az egónk feletti részünket. Ha így cselekszünk, akkor a Felsőbb Én-ünk elkezd összevegyülni tudatosságunkkal. Először lassan, aztán a gyakorlás során egyre gyorsabban. Felsőbb Én-ed végtelen intelligenciával rendelkezik és pontosan tudja, mit kell tenni és mit kell mondani. Tehát, ha biztosítasz egy kis helyet Felsőbb Én-ed számára belső világodban és megengeded neki, hogy kibogozza a csomókat, amik fojtogatnak téged, akkor láthatóvá válik előtted, miért kezdted így érezni magad. Látni fogod önmagad és mások különböző formáit és aspektusait, amit korábban nem láthattál volna, ha nem léptél volna vissza egy lépést.

Ezzel a módszerrel, hogy te hátralépsz egy lépést és hagyod, hogy Felsőbb Én-ed előre lépjen egy lépést egy új alapot teremtesz meg. Az ok, amiért annyira elveszettnek érzed magad, hogy két szembenálló paradigma csap össze benned. Egy magas és egy alacsony hullám, egy alacsony frekvenciájú és egy magas frekvenciájú paradigma [minta]. Nem létezhetnek egyszerre, hacsak nem az a célod, hogy folyamatosan csalódottnak érezd magad és őrlődj. El kell csendesedned, meg kell látnod mi gátol téged. Ha a hitrendszerek összeütköznek tudatos elménkben, akkor nyilvánvaló, hogy általában azt a hitrendszert választjuk, amibe sokat invesztáltunk (a régibe), mert komfortosan mozgunk benne és ellenőrzésünk alatt tarthatjuk, tudjuk miként használjuk. De nem bízhatunk benne, mert hagynod kell a Felsőbb Én-edet, hogy megmutathassa azokat az aspektusokat, amiket tudatos elméd nem képes megmagyarázni. Lesz, hogy így döntesz, lesz amikor másképp, a te döntésed melyik paradigmát használod fel, integrálod attól a pillanattól fogva előrehaladásod érdekében. Döntésed alapjául a választások és a megtett cselekedetek szolgálnak, tekintettel a tárgyra, ami a zűrzavart okozta. Döntésedet akciók [cselekedetek] vagy reakciók alapján hozod meg. Leggyakrabban ez nem is tudatosan történik, bár az is lehet, mert a tudatos figyelmeddel teljességgel felemelheted gondolataidat, érzéseidet és magatartásodat.

U.i. Az univerzum mindig homályos [átláthatatlan] marad, mert ez a természete. Sóhaj.

[ford. megj. – Ha meg nem lenne ilyen az univerzum, akkor elkezdenénk unatkozni és kitalálnánk mindenféle univerzumokat, amik átláthatatlanok és felfedezésre várnának… :)]

Szerző: Gigi Young

Magyar nyelvű fordítás: Scarlett

Forrás: http://gigiyoung.wordpress.com/2013/12/24/a-storm-of-paradigms/

Advertisements