Kedves Olvasók!

Aki követte a Mytre és Mytria sorozatot, annak még adós vagyok Sandy és Jason történetével. De sajnos csak a kezdeteket olvashatjátok magyarul, mert olyan döntést hoztunk Norfeus-szal, hogy időhiány miatt csak a fontos Arktúruszi tanításokat fogja/fogjuk a jövőben fordítani. Jó olvasást! Scarlett

Arktúrusziak / 2013. május 27.

Suzanne Lie közvetítése

 FÖLD/PLEJÁDOK FELEMELKEDÉSE

enterAstralBody 

A munka megkezdődik – 2. Rész

SANDY, MYTRIA KONTAKTSZEMÉLYE BESZÉL

Azt hiszem, találkoztam valakivel. Szőke és átható kék szemei vannak. Amint összetalálkozott a tekintetünk, olyan volt, mintha közvetlen kapcsolatba kerültünk volna egymással. Még ismerősnek is tűnt, de ez talán az űrhajós álmaim miatt volt. De tényleg találkoztam vele, egy élelmiszerbolt kígyózó sorában állva.

Olyan lehangolt voltam korábban, hogy már rég nem mentem boltba. Ezért nagybevásárlást csináltam. Ez a férfi – Jason-nek hívják – mögöttem állt a sorban és csak pár dolgot akart venni, ezért magam elé engedtem. Szerencsére a sor olyan hosszú volt, hogy tudtunk beszélgetni néhány percet. Aztán, amikor az autóhoz értem, akkor derült ki, hogy mellettem parkolt le. Vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy ilyesmi megtörténjen?

Jason üdvözölt, szinte olyan volt, mintha várt volna rám és segített bepakolni a vásárolt dolgaimat. Amikor befejeztük a pakolást megkérdezett, hogy innék-e vele egy csésze kávét. Magamban kezdtem nemet mondani, mert szétolvadna a fagyim, de aztán nevettem egyet magamon. Fagyit bármikor vehetek még, de ezt a csodálatos férfit talán soha többé nem láthatom. De nem így lett. Szinte minden nap beszéltünk a két héttel korábbi találkozásunk óta. Mindketten úgy érezzük, hogy olyan mintha már egy örökkévalóság óta ismernénk egymást.

Érdekes, hogy a szerelem a depresszió legjobb orvossága, hiszen elmúlt mióta Jason-nel megismerkedtünk. Óh, tényleg kimondtam azt a szót, hogy „szerelem”. Nem akarom megbabonázni ezt a kapcsolatot, de valahogy egyszerűen érzem, hogy együtt kell lennünk.

MYTRE BESZÉL

Korábban megvilágosodott ember voltam, de soha nem helyeztem kilátásba, hogy ÉN-em egy alacsonyabb frekvenciájával összeolvadjak, mint azt az arktúruszi tette velem. Annyira elfoglaltak az ÉN-em magasabb multidimenziós megnyilvánulási formái, hogy nem is foglalkoztam a magasabb szintű létezés kifejeződésével egy alacsonyabb ÉN-embe. Mivel Mytre-Énem az idő korlátain túl rezeg, ezért nagyon egyszerű volt számomra, hogy megnézzek egy előzetest a harmadik dimenziós kifejeződéseimről a 2013-as idővonalról a Földön. Azt találtam, hogy 10 fizikai megnyilvánulása van a multidimenziós ÉN-emnek ezen az idősíkon.

Öt nő volt és három férfi, akik nem rendelkeztek megfelelő korral, házasok voltak vagy nem voltak készen, hogy felvegyék velem a kapcsolatot, még álombeli testeikben sem. Így csak két férfi jöhetett számításba, akik tudat alatt nyitottak voltak a velem való kapcsolódásra. Az egyik férfi azonban mesze élt Sandytől és nagyjából elégedett volt az életével. Jason pedig egy másik városban élt, mint Sandy, azonban érdekelte arrafelé egy munkahely és minden eszközzel azon volt, hogy megváltoztassa életét. Ezért őrá esett a választásom.

Ezért Jason, a multidimenziós Én-em fizikai megnyilvánulása lesz, akivel összeolvadok. Mivel Sandy Mytria-Énjének egyik kifejeződési formája volt ezen a fizikai idővonalon, Jason pedig az én 3D-s formám, ezért ha egymásba szeretnének, az több volna, mint felismerés. Sandynek szeretetre és támogatásra volt szüksége, mióta Mytria elment és ezért nyitott lenne, ha egy új barátra tehetne szert, de előbb Jason-nel kellett összeolvadnom.

Mytria úgy tűnt, mintha csak „belépett” volna Sandy-be, de ez ennél sokkal bonyolultabb volt. Mytria gyógyító is volt, miközben az Ibolya Láng Templomunk őrzője is volt az otthoni világunkon. El tudom képzelni, hogy ez a tapasztalat egyszerűbb az ő számára, hogy összeolvadjon egy másik emberrel. Viszont én harcos voltam és megtanultam, hogy betartsam a szigorú határokat az Énem és mások között. Megtapasztaltam már, az arktúruszi által, hogy összeolvadjak ÉN-em magasabb megnyilvánulásával, de soha nem olvadtam össze ÉN-em egy alacsonyabb kifejeződési formájával.

Hívtam az arktúruszit, de a hiányos reakciója azt jelezte, hogy ezt egyedül kell megtennem. Mivel az arktúruszi mindig jó példákon keresztül tanított, feltételeztem, hogy a vele való összeolvadásra, mint leckeként gondoltam, amit az időtlen MOST-ban használhatok. Így felidéztem emlékezetemből, hogy milyen érzés az arktúruszi tudatát körülöttem tudni, ami feltétel nélküli szeretettel tölt el engem.

Tehát feltöltöttem esszenciámat feltétel nélküli szeretettel és beléptem Jason aurájába. Azonnal érzékeltem a feltétel nélküli szeretetet, ami mindkettőnk formája között áramlott. Ez a feltétel nélküli szeretet lehetővé tette nekünk, hogy nyugodt erővel legyünk jelen egy egyszeri félelem- és a problémamentes tapasztalatban.

Igen, Jason-nel való kapcsolódás felépítéséhez „egy kis időre” szükségem lesz, ahogyan azt velem is tette az arktúruszi. Hozzákezdetem a kapcsolatfelvételhez, amikor ő az „éjszakai testében” tartózkodott. Éjszakáról éjszakára találkoztam asztráltestével, miközben a felderítő hajóinkkal utaztunk, ami a földi atmoszféra fölött lebegett. Aztán magammal vittem az anyahajóra, ami lenyűgözte őt. Meglepett, milyen gyorsan összehangolódtunk.

Mivel Jason tanításaimra és tanácsaimra nagyon nyitott volt, úgy döntöttem csak a 4. dimenziós asztráltestével fogok összeolvadni. Így jobban védve lehettem a fizikai Föld számtalan illúzió és félelem alapú érzelmeivel szemben ezen az idővonalon. Körülbelül három földi hónap leforgása alatt kiterjesztettem esszenciámat Jason asztrális formájába. Számára úgy tűnt nem emlékszik „álmaira”, a csillaghajókra vagy az éjszakai beszélgetéseinkre. De elkezdte életét jelentős mértékben megváltoztatni.

Elkezdett jógázni és vonzotta a meditáció. Feladta azt a munkát, amit gyűlölt és a mostani tartózkodási helyére költözött (nagyon közel Sandyhez), hogy egy olyan cégnél dolgozzon, ahová már régóta szeretett volna menni. A fizetése valamivel szerényebb, de a munka messze kreatívabb.

Időközben Sandy megpróbált úrrá lenni depresszióján. Több időt töltött a szabadban és nagyokat sétált. És valóban elment az élelmiszerboltba, mert úgy döntött, hogy nem eszik több készételt és inkább saját maga főz egészséges ételeket. Úgy tűnik Mytria-nak sokkal nagyobb hatása volt Sandy-re, mint gondolta volna.

Nagyon érdekes élmény számomra egy negyedik dimenziós formának a „belakása”. Teljesen meg tudom érteni, hogyan veszhetett el Mytria egy fizikai formában, mivel az illúzió ott valóban függőségi viszonyba kényszerít. A harmadik dimenziós forma valóban hihetetlenül sűrű és rendszeres táplálásra szorul. Mivel összekeveredtem Jason aurájával, ezért csak most értem igazán, miért volt előző munkahelyének foglya, amit nem szeretett. Az „egzisztenciális félelem” [túlélés] olyan extrém a 3. dimenzióban, ami emlékeimben felér a galaktikus háborúban való harccal.

Sokkal nagyobb elismeréssel tekintek a földi emberekre, mint korábban valaha. Negyedik dimenziós formát viselek, miközben ezzel egy időben tudatában vagyok a magasabb szintű kifejeződésemnek, de még így is kényelmetlen érzéssel tölt el. Összerándulok a gondoltra, hogy milyen nehéz lehet az embereknek, akik nem emlékeznek magasabb rezgésű megnyilvánulásaikra. Mint azt már mondtam, világossá vált, miért maradtam csak Jason aurájában. Nem veszhetem el ebben az illúzióban, mint azt Mytria tette. Azonban Mytria kiszabadította magát, még ha az interdimenzionális utazás néhány fontos faktorát el is felejtette, mint például egy szilárd horgonyzási pont megteremtését.

A döntés, hogy Jason földi formájának ezen a frekvenciaszintjén maradjak, jó ötlet. Jason negyedik dimenziós aurájával való elsődleges összeköttetéssel jobban tudok emlékezni valódi ÖNVALÓMRA.  Mytria által megtanultam, hogy egy harmadik dimenziós testtel való összeolvadás nagyon megnehezíti a multidimenzionális Önvalóra való emlékezést.

Ezen a Jason-nel valló negyedik dimenziós kapcsolaton keresztül képes vagyok nagyon személyes módon összeköttetésben lenni. Akkor is, amikor Jason Sandy-vel, Mytria földi kifejeződési formájával találkozott, akkor megéreztem a szeretetet Mytria lényében. Ez valóban csodálatos érzés.

MYTRIA BESZÉL

Almon és én régi barátságban voltunk. Bár ő Mytre egy párhuzamos kifejezési formája volt, mégis olyan összetevőket teremtett esszenciájából, melyek Mytre-től különböztek. Élvezem, hogy újra Almonnal lehetek, de általa Mytre is hiányzik. Nem voltam képes Mytre-vel kommunikálni, amint elvesztem Sandy emberi testében és olyan érzésem van, mintha régóta elszakadtunk volna egymástól. De Sandy által a Mytre-vel való kapcsolatot is újra érzem. Tulajdonképpen érzem, hogy Sandy életében valami nagyon csodálatos történik. Valóban olyan érzésem van, mintha Sandy újra szerelembe esne.

Ezzel egy időben érzem a kapcsolatot Mytre és Sandy között, de nem valódi Önvalójaként. Igen, miközben drága Mytre-mre hangolódok, felismerem, hogy belépett egy emberi testbe ugyanabba az idővonalba, mint azt én tettem. Pillanat. Nem, nem lépett be teljesen. Igen, azt hiszem annak a férfinak a negyedik dimenziós aurájában van. Óh Istenem, ez Sandy barátja és egymásba szeretnek. Mytre, kedvesem, az Énem, szerelemtüzet rakott, hogy visszavezessen engem oda, ahol ezt az utazást megkezdtem.

Felmerült bennem a kérdés, hogy merhetek-e bi-lokalizálni és hogy hogyan kell befejeznem, amit Almon és én elkezdtünk? Nem, még nem. Többet kell visszaszereznem multidimenziós emlékeimből. Ha képes vagyok érzékelni Mytre-t, akkor szerencsére biztos, hogy ő is érzékel engem. Mégis, amint meggyógyultam, egy lehetőséget kell találnom, hogy kommunikáljak vele. Talán megkérhetem az Arktúruszit, hogy legyen a segítségemre? Nemsokára így teszek.

Most elégedett vagyok azzal a tudattal, hogy Mytre segít. Talán jó, hogy ez a helyzet Isteni tervünk részét képezi. Végül is nem léteznek hibák vagy véletlenek, csak váratlan történések.

JASON BESZÉL

Úgy döntöttem naplót vezetek erről az utazásról, amibe most belekezdtem, Néhány hónappal korábban egy nagyvárosban voltam, sűrű közlekedéssel és szmoggal. Olyan munkám volt, amit utáltam, de féltem elmenni. Valójában most jöttem rá, hogy sok dologtól tartottam, Hogy őszinte legyek folyamatosan aggódtam valami miatt. Minden nap harcolnom kellett, hogy felkeljek, harcoltam a közlekedésben, amit gyűlöltem, hogy szembesüljek egy olyan munkával, ami eltompította az érzékeimet és a barátokkal, akik csak akkor szórakoztak, ha félig vagy teljesen lerészegedtek.

Nem vagyok biztos, hogyan szedhettem össze a bátorságomat, hogy ezt az új csodás munkát elvállaljam és egy csendes természet által övezett városba költözzek. Elkezdtem túrázni és még jógázom is. A barátaim a korábbi életemből kinevetnének, ha tudnák, hogy még meditálok is. Ha valaha is megpróbálnék az álmaimról beszámolni, akkor körbenevettek volna a bárban. Még azt sem tudom, hol van itt egy bár és a tévémet is ott hagytam a korábbi lakásomban.

Most egy darabig magamnak akarok lenni. Különben is az új munkámmal sok házifeladat jár, meg kell tanulnom ezeket az új grafikai programokat a gépemen, amiket adtak.  A régi munkámmal csak kritika járt együtt. Természetesen mondhatták azt, hogy utáltam. Láttam a megkönnyebbülést a szemükben, amikor felmondtam. A barátaim megkopogtatták a vállamat és azt mondták: „Óh, nemsokára visstatérsz.” Köszönet a támogatásért fiúk.

NEM, nem leszek többé mártír. Ezt választottam, mint sem hogy abban a munkában maradjak, amit gyűlöltem. Miért hoztam ilyen döntéseket? Be kell vallanom, tényleg féltem a változásoktól. Nem vagyok biztos benne, hogy honnan szedtem bátorságot az életem megváltoztatásához, de a bátorságomat fenntartom a jövőben is.

Tényleg találkoztam valakivel! Sorban álltam egy élelmiszerboltban és azonnali vonzódást éreztem irányában. Egy hatalmas élelmiszerekkel telepakolt kocsija volt és maga elé engedett. Kedves lány! Már rég nem találkoztam kedves emberekkel. Már megint belesüppedek a mártíromkodásba. Most bevallhatom, hogy annyira elvesztem a félelmeim közepette, hogy egy „rúgj belém jelet” kezdetem viselni. Most felmerült bennem a kérdés, miért is voltam áldozat. Most már nem vagyok az. Visszaszereztem a bátorságomat és meg is tartom magamnak.

Beszéltem még Sandy-vel is – így hívják – miközben a sorban álltunk. Aztán összeszedtem a bátorságomat és vártam az autóm mellett, hogy lássam, amikor elhagyja a boltot. De hogy volt ez lehetséges, hogy még egymás mellett is parkoltunk? Ennek egy jelnek kell lennie.

Csatornázta: Suzanne Lie

Magyar nyelvű fordítás: Scarlett

Forrás: http://suzanneliephd.blogspot.hu/2013/05/earthpleiadian-ascension-work-begins_27.html

 

Reklámok