Arktúrusziak üzente/ 2013. május 8.

Suzanne Lie közvetítése 

Galaktikus/Földi szövetség

A landoló csapat teremt 

LostInSpace

MYTRIA BESZÉL:

Nem tudom mit csináltam, de azt tudom, hogy túl messzire terjesztettem ki magam. Megpróbáltam bilokációval abba a valóságba menni, amiben felemeljük az Ibolya Templomot a Plejádi Szülővilágunkban, hogy megvizsgáljam Almont. De a földi megnyilvánulásommal is kapcsolatban akartam maradni, továbbá a 2013-as Mytria tudatommal is, amit megosztottam a kapcsolattartó emberemmel.

Azonban valahogy eltévedtem az emberi tudatban, és nem földeltem le magam teljesen. Azt is elfelejtettem, hogy kapcsolatot létesítsek Mytrével, az Arktúruszival vagy akár az ÉNEMMEL a Hajón. Szerintem az elemberesedett egóm azt akarta, hogy egyedül csináljam.  Nos, elég nagy bajba kevertem magam amíg egyedül voltam, mert nem tudom hol vagyok.

Persze még mindig életben vagyok, de úgy tűnik nem viselek semmilyen testet sem. Ez egy nagyon egyedi élmény. Már megtapasztaltam milyen kavargó fényként létezni Mytrével és az Arktúruszival. Akkor csak egy kavargó fény voltam, de az Isteni Kiegészítésemmel és a Mentorommal voltam.

Sajnos annyira mélyen voltam az emberi, 3D-s elmében, hogy egy egóra épülő döntést hoztam. Mindenkit meg akartam menteni. Most meg engem kell majd valakinek megmenteni. Szerencsére most, hogy megszabadultam a fizikai burkomtól, kezd visszatérni a multidimenzionális gondolkodásom. Tudom, hogy mostanra az Arktúruszi és kedves Mytrém teljesen tudatában vannak a helyzetemnek, és a megmentésemre sietnek. Remélem!

Azt hiszem még mindig van egy kis háromdimenziós kétségem. De azt kell mondjam, elég felszabadító érzés távol lenni egy harmadik dimenziós elme korlátaitól. Hogyan csinálják az emberek? Most még jobban tisztelem őket, mint eddig. Be kell valljam, amíg az emberi burokban voltam, elítéltem a többi embert.

Most újra képes vagyok megérteni milyen nehéz volt azoknak a felsőbb lényeknek, akik önként jelentkeztek, hogy földi testet öltsenek ebben az izgalmas, de nagyon veszélyes korban. Úgy tűnik elég nagy bajt csináltam rövid idő leforgása alatt. Tudom, hogy az emberi megnyilvánulásom éppen kezdett hozzászokni a magasabb tudatom jelenlétéhez, de most hirtelen eltűntem.

Szerencsére még mindig eléggé tudatos vagyok ahhoz, hogy tudjam, nincsenek hibák vagy balesetek. Csak lehetőségek vannak. Ezért most egy elemzést fogok készíteni erről a „lehetőségről”. Először is, nincs itt semmi. Mármint nincsenek formák, állatok, emberek, vagy egy bolygó. Persze nincsen én sem. Tiszta tudat vagyok ebben a MOSTBAN.

Viszont az, hogy életben vagyok ebben a tiszta, formátlan tudatban, bizonyítja, hogy sosem fogok „meghalni”. Úgy tűnik nincsen semmilyen félelmem, de még szeretetem sincs. Valójában nincs semmilyen érzelmem. Egyértelműen vannak gondolataim, de üresnek tűnnek, nincs bennük semmilyen érzelem. Várjunk csak! Eszembe jutott a manifesztáció titka. A gondolataim megteremtenek egy gondolatformát, ami csak akkor kel életre, ha megtöltöm érzelemmel.

Azt biztosan tudom, hogy csak feltétel nélküli szeretettel akarom a gondolatformáimat megtölteni. Emlékszem, hogy az érzelmem frekvenciája fogja meghatározni a teremtésem rezgését. Sajnos egy kis félelmet érzek, talán az emberi tapasztalatomból fakad. Nem engedhetem, nem fogom engedni ennek a félelemnek, hogy maradjon.

Mytrére fogok gondolni és a nagy szerelmünkre. Vagy inkább hívni is fogom őt, mert tudom, hogy már keres engem. Annak a tudata, hogy keres engem, a mély, feltétel nélküli szeretet érzését hozza létre. Jól van, az érzelmeim egy magasabb frekvenciára alakultak át. Most mire kéne átalakítanom a gondolataimat?

Tudom! Valami olyasmire fogok gondolni, amitől Mytre és az Arktúruszi könnyebben rám tudnak találni. Az Anyahajón lévő kabinunkra fogok gondolni. Nagyon könnyen meg lehet tölteni ezt a gondolatot feltétel nélküli szeretettel. A replikátor előtti asztallal fogom kezdeni, és azokkal a nagyon kényelmetlen székekkel, amikről Mytrével mindig viccelődtünk.

Érzem ahogy a szék nekifeszül a combjaimnak, és hogy milyen nehéz ülni rajta. Ez a gondolat nevetéssel és szórakozással van tele. Mindketten tudtuk, hogy megváltoztathatjuk a székeket, de megkedveltük őket, mert megnevettettek minket. Ahogy érzem az érzelmet, ami a nevetéssel jár, az asztalt is látom közöttünk. Ó, a szívem megtelik örömmel amikor Mytrére gondolok ahogy előttem ül. Tulajdonképpen látom is ahogy éppen előttem ül.

„Te tényleg Mytre vagy, vagy csak képzelődök?” kérdezem.

„Van a kettő között különbség?” válaszolja Mytre ahogy a sötétkék szeme az enyémbe néz.

A szeme elbájol, és csak bámulok bele annyi ideig, ami egy örökkévalóságnak tűnik. Persze itt nincs idő, ezért az örökkévalóságnak nincs értelme. Tulajdonképpen olyan érzés mintha mindig is itt lettem volna, de ezzel egy időben olyan érzés is mintha csak most érkeztem volna.

Sajnos az elemzésem elterelte a figyelmemet attól, ahogy Mytrét éreztem amint az asztal túlsó felén ül. Hirtelen megint az időtlenség semmijében vagyok. Kezdek emberi félelmet érezni, és tudom, hogy azonnal át kell ezt alakítanom. Az Ibolya Tűzre gondolok a Plejádi bolygóm magjában, és a Templomban találom magam pont miután felemeltük.

Almon a Tűz mellett fekszik. Odasietek hozzá. Még akkor is, ha ez egy illúzió, ez az én illúzióm. Ez az úti cél ahova bilokációval akartam utazni. Ha van itt idő, nem tudom, hogy Almon mennyi ideje fekszik már itt így. Amikor először megérintem, a kezem egyenesen átmegy rajta. Idehoztam a tudatomat ebbe a jelenetbe, de nincs sűrűségem.  Viszont Almon megmozdul és felnyög egy kicsit ahogy a kezem átmegy rajta.

A rengeteg gyógyító technikára gondolok, amiket a hosszú évek alatt tanultam a Templomban, és arra összpontosítok, hogy gyógyító energiát és szeretetet küldjek Almon testébe. Amint ezt teszem, lassan elkezdi a fejét mozgatni. Végigvizsgálom a testét a kezemmel és a Harmadik Szememmel, hogy megállapítsam sérüléseinek természetét. Az a gondolat lép be az elmémbe, hogy ez a szituáció a bűntudatom által létrehozott illúzió, és az egész jelenet eltűnik.

„NE!” kiáltom a semmibe! Szerencsére összeszedem magam és emlékeztetem magam, hogy vigyázzak a gondolkodásomra. Illúzió vagy sem, Almonnak gyógyításra van szüksége, és én tudom hogyan lehet meggyógyítani. Ezzel a gondolattal a figyelmemet az Almon iránti mély érzéseimre összpontosítom. Elképzelem az Ibolya Templomot magam köré, és érzem az Ibolya Láng magas rezgését magam előtt. Amikor Almonra gondolok ahogy a Láng mellett fekszik, felismerem, hogy milyen könnyen meg tudom tölteni ezt a gondolatot feltétel nélküli szeretettel.

Fokozatosan visszatér az Ibolya Templom látványa és Almon is feltűnik mellettem. Érzem az Ibolya Tűz kisugárzását, ami hasonlít a meleg szeretetre. Érezvén ezt a meleg szeretetet a szívemben, végigvizsgálom Almont a jobb kezemmel míg beszívom az Ibolya Tűz energiáját a bal kezemmel. Ahogy Almont vizsgálom, érzem amint az Ibolya Tűz a bal kezembe áramlik, átmegy a szívemen, és kiáramlik a jobb kezemen keresztül.

Almon lassacskán elkezd mélyebben lélegezni, ahogy megigazítja a kezeit és a lábait. Úgy tűnik nincs tudatában a környezetének, mert a tudata le van választva a fizikai formájáról. Megértem ezt a nehéz helyzetet, mivel a tudatomnak csak egy nagyon lazán körvonalazódott formája van. De amikor hallom, hogy Almon azt motyogja, Mytria, tudom, hogy érez engem, még ha nem is lát engem.

Úgy döntök, hogy lefekszek mellé és az egész Eszenciámat felhasználom, hogy meggyógyítsam a testét. Mivel nincs idő, fogalmam sincs mennyi ideig fekszünk egymás mellett egy személyként. Nem tudom biztosan mennyi formám volt amikor először ideérkeztem, de úgy tűnik több formám van miután Almon mellett fekszek, mert érzem ahogy megérint engem. Azt is érzem, hogy valami álomhoz hasonlóba merülök el.

„Kelj fel, kedvesem. Azt hiszem meggyógyítottál,” hallok egy távoli hangot ismétlődni újra és újra. Nagyon távolinak tűnik, és látszólag nem tudom kinyitni a szemem, hogy lássam őt. Ha nem látom őt, hogyan hallom őt? És miért nem tudok felébredni?

KAPCSOLATTARTÓ EMBER BESZÉL:

A legszokatlanabb álmom volt múlt éjjel. A sivatagi Papnőről szólt. Egy sérült férfi mellett feküdt, és akkor ébredtem fel, amikor a férfi meggyógyult és megpróbálta felébreszteni a Papnőt. Megpróbáltam visszaaludni, hogy többet tudhassak meg az álomról, de az elmém túlságosan el volt foglalva azzal, hogy bármire rájöjjek. Végül felkeltem. Rossz ötlet volt.

Amint elkezdtem a napomat, a valaha volt legrosszabb depresszió lett úrrá rajtam. Úgy éreztem mintha pont akkor veszítettem volna el a legjobb barátomat. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem volna ilyen bánatot. Szörnyű napom volt. Csak sírtam minden ok nélkül, és végül haza kellett mennem a munkából. Sajnos utána sem lett jobb. De most már otthon vagyok, ezért megpróbálhatom kitalálni mi történik velem. Semmi olyan dolog nem történt, amitől ennyire nyomorultnak érezném magam.

Azonban úgy érzem, elvesztettem valamit vagy valakit. Nem értem. Az életem annyival jobb lett. Elkezdtem mások felé megnyílni és jó néhány barátom lett. De most senkit sem akarok látni. Csak feküdni akarok az ágyamon vagy valami hülyeséget nézni a TV-ben. Remélem ki tudok kecmeregni ebből a szörnyű érzésből. Vajon van ennek valami köze ahhoz az álomhoz?

MYTRE BESZÉL:

Sehol sem találom Mytriát. Ránéztem a kapcsolattartó emberre, de mély depresszióban van. Szerintem azért ilyen, mert érzi, hogy valami (Mytria) elhagyta őt, bár kétlem, hogy az ember tudná, hogy Mytria valaha is vele volt. A Plejádi bolygónkat is megnéztem, de fogalmam sincs melyik idővonalba mehetett. Szerintem Almonnak akart segíteni, de sok idővonal lett létrehozva annak a valóságnak.

***

Suzanne Lie: Nem akarom nagyon elnyújtani ezt a posztot, de úgy érzem az Arktúrusziak mondani akarnak valamit, ezért átengedem nekik az írásomat.

„Legkedvesebb barátaink és családunk a Földön,

Igen, drágáink, a felemelkedés folyamatában vagytok. Azonban az egész bolygó veletek együtt emelkedik fel. Emiatt nem fogtok változást észlelni az életetekben, mert Gaia veletek együtt változik. Gaia növényei, állatai, elemei, és Elementáljai most készen állnak a felemelkedésre. Az emberiség miatt kell ilyen sokat várni. Könnyű ujjal mutogatni a rosszfiúra, de túl sok ember hunyt szemet a világukban történő események felett.

Túl sok ember veszett el az agymosásban és a félelemben. De sokan az elveszett emberek közül kezdenek felébredni és a félelemről szeretetre átváltani. Viszont azoknak, akik már felébredtek, el kell kezdeniük előmerészkedni a fedezékből, hogy az ÉNJÜK legyenek. Az Egységtudat ereje azokban, akik reményben és feltétel nélküli szeretetben kapcsolódnak össze, meg fogja teremteni az Új Föld egy csoportos észlelését.

Sokan nem fognak felébredni a mostani életükben. Azonban Gaia egy multidimenzionális lény. Akik egységben össze tudnak gyűlni, hogy kibővítsék a csoportos tudatukat Gaia bolygótudatának egy magasabb megnyilvánulásába, elkezdhetik az Új Föld teremtését. Persze a teremtés nem a megfelelő szó, mert az ötödik dimenziós Föld az időn kívül van. Emiatt végtelen. De a kollektív tudatotok képes megteremteni az Új Föld észlelését.

Ezt a tapasztalatot úgy fogjátok megteremteni, hogy eléggé kibővítitek a tudatotokat ahhoz, hogy aktiváljátok a felsőbb észleléseteket. A Galaktikus Középpontból eredő felsőbb fény aktiválja a tudatnak ezt a bővülését ez egész emberiségben. Viszont ott vagytok, ahol a figyelmetek van. Ezért továbbra is távol kell tartanotok a figyelmeteket a Földön megmaradt sötétségtől, és az Új Földre vezető Fényútra kell terelnetek azt.

Sokan vannak, akik a „takarító személyzetet” alkotják. Ezek az emberek önként jelentkeztek, hogy megfékezzék azokat, akik az erőszakot és propagandát választják. Így nem tudják megzavarni azokat, akik önként jelentkeztek, hogy az Új Föld tudatos teremtői legyenek. Nektek, a tudatos teremtőknek, meg kell szabadítanotok az elméteket a félelmes üzenetektől és a számtalan erőszakos cselekedettől. Ezt a feladatot meghagyhatjátok a takarító személyzetnek és a Galaktikusoknak.

Mindannyian kiválasztottátok a feladatotokat születésetek előtt. Szóval bízzatok az ösztöneitekben. Ha benne vagytok a takarító személyzetben, nagyon elfoglaltak lesztek, de ha képesek vagytok elfogadni ezt az üzenetet vagy más ehhez hasonló üzeneteket, akkor ti is kapcsolatban lehettek a Galaktikus Családotokkal és a Felsőbb Megnyilvánulásotokkal ahogy a Küldetéseteket teljesítitek. Szeretnénk kiterjeszteni áldásunkat azokra, akik egy nehéz feladatot választottak, és tisztelgünk a bátorságotok előtt.

Közben azok, akik azt választották, hogy Teremtők lesznek, a földi konfliktusokat a takarító személyzetre kell hagyniuk, hogy együtt megteremthessék az Új Föld észlelését. Emlékezzetek rá, hogy a hiedelmeitek határozzák meg a tudatállapototokat, a tudatállapototok határozza meg az észleléseteket, és a valóság amit észleltek a valóság amiben éltek. Ezért a fő feladatotok az Új Föld Teremtőiként az, hogy fenntartsátok azt a legmagasabb tudatállapotot amit csak tudtok olyan sokáig és olyan gyakran ahogy csak tudjátok.

Ahogy azt már tudjátok, fenntartani egy magas tudatállapotot egy félelmen alapuló valóságban nem kis feladat. Viszont ti vagytok a Nyitók. A kibővített tudatotokon keresztül meg fogjátok látni amit más nem lát, mert vagy húzzák az igát, vagy a tudatuk félelemmel van tele. Az Új Föld az idő korlátain túl létezik. Emiatt az Új Föld ITT és MOST van, benne a magasabb tudatállapototokban.

Ahogy másokkal dolgoztok, felerősítitek a személyes tudatállapototokat egy Csoportos Tudattá. Aztán ahogy a csoportotok egyesül Gaiával, fel fogjátok erősíteni a tudatotokat a Bolygótudat állapotába. Ennek a Bolygótudatnak a felsőbb megnyilvánulásában fog az Új Föld gyökeret ereszteni Gaia fizikai testében.

Ekkor mindenki, aki képes egyesülni Gaiával, egyesülni fog az Új Földdel. Továbbá mindenki, aki egyesül a Bolygótudattal, úgyszintén egyesülni fog az Új Földdel. A bolygótudatotok a félelem és konfliktus világához volt hozzákötve. Nem kell hozzákötnötök a valóságotok észlelését a Földnek ehhez a változatához. Ehelyett válasszátok el magatok a Földnek ettől a változatától, és összpontosítsátok a kibővített tudatotokat az Új Föld felemelkedett, ötödik dimenziós változatára.

Azt gondolhatjátok, „Hogyan lehet ez ilyen egyszerű?” Azonban egyáltalán nem könnyű elválasztani magatokat egy olyan szemléletmódtól, amit eddig valódiként ismertetek, és hozzákötnötök magatokat egy olyan szemléletmódhoz, amiről azt tanították nektek, hogy az csak a képzeletetek. Ráadásul ahhoz, hogy elváljatok attól, amit ismertek, és átirányítsátok a figyelmeteket arra, amit teremtetek, nagy bátorságra, elhatározottságra és belső erőre van szükség.

Most eltávozunk, és itthagyjuk nektek ezt a gondolatot és az álmaitokat.

Az Arktúrusziak”

Csatornázta: Suzanne Lie

Magyar nyelvű fordítás: Norfeus

Forrás: http://suzanneliephd.blogspot.hu/2013/05/galacticearth-alliance-landing-party_8.html

Reklámok