Arktúrusziak / 2013. április 30.

Suzanne Lie közvetítése 

Galaktikus/Földi Szövetség

HigherExpression04.30

A landoló csapat emlékezik – 3. rész

MYTRE BESZÉL A HAJÓRÓL:

Nagyon aggódom Mytria miatt. Valóban kezd ráébredni néhány élményére itt a hajón. De úgy tűnik, ahogy Mytria kezd jobban emlékezni a Hajóra, egyre inkább elfelejt engem. Tudom, hogy ez önző dolog a részemről, de attól tartok elvesztettem őt.

Amikor mostanában éjjel a Hajóra jön, teljesen embernek tűnik. Többé már nem lép kapcsolatba a Hajón lévő barátaival, hanem azokkal az emberekkel marad, akik azt hiszik, hogy álmodnak. Örülök, hogy az emberi külsője ráébredt a Küldetésre. Viszont úgy tűnik, minél inkább eleget tesz a Küldetésének, annál kevésbé emlékszik az igazi ÉNJÉRE.

Olyan mintha annyira mélyre ment volna az emberi földi testébe, hogy már nem emlékszik rám, az Isteni Kiegészítésére, vagy az igazi ÉNJÉRE. Amiatt aggódom leginkább, hogy túl sokat dolgoztatja a földi testét. Látom, ahogy minden este kimerülten zuhan az ágyba, mert napközben túl sok mindent csinál.

Attól félek túlzottan kompenzálni akar valami belső okot, amit nem tudok meghatározni. Egyértelműen elveszett az emberében, és amikor hazalátogat a Hajónkra, azt csak érdekes álomnak látja. Annyi mindent csinál a Blogjával és a másokkal való találkozásai során, hogy nagyon kimeríti az emberi földi formáját.

Úgy tűnik megfeledkezett a figyelmeztetésről miszerint ha “meghalunk” amíg a földi formánkban vagyunk, lehet hogy még akkor sem fogunk emlékezni az igazi ÉNÜNKRE. Ebben az esetben belépünk a Születés és Halál Körforgásába, ami körbeveszi ezt a bolygót ahelyett, hogy visszatérnénk az igazi megnyilvánulásunkhoz itt a Hajón vagy a Szülővilágunkban.

Mytria tulajdonképpen osztozkodik az ember földi testén. Ezt az egyezséget még az ember születése előtt kötötték. A Hajón levő Mytria mély meditációban van és fenntartja az energiát, hogy folytathassa a bilokációját, én pedig ellenőrzőm az életjeleit, amik a kabinja külsején vannak kijelezve.

Ez az ember valójában egy megnyilvánulás Mytria Multidimenzionális ÉNJÉNEK számtalan megnyilvánulása közül. De az embernek megvan a harmadik dimenziós lények minden korlátozottsága. Arról is figyelmeztettek minket mielőtt elvállaltuk volna ezt a Küldetést, hogy az emberi korlátok nagyon fertőzőek. Ezért elkezdhetünk hinni az emberi illúziókban amíg azt a formát viseljük. Attól tartok ez történt Mytriával.

Életjelei eddig összhangban voltak a Plejádi énjével. De ha az emberi földi formájával lesznek összhangban, csapdába eshet emberségének illúziójában. Beszélnem kell az Arktúruszival az aggodalmamról. Annyira örülök, hogy az Arktúruszi csatlakozott hozzánk ezen a Küldetésen, mert “emberré válni” nagyon veszélyes. Mytria annyira el akarta végezni a feladatát, hogy annak a nagy veszélynek tette ki magát, hogy elfelejti ki is valójában.

Hirtelen az Arktúruszi megjelent előttem mintha hallgatózott volna. “Mytre, tudatában vagyunk az aggodalmadnak. Valójában mi is ugyanúgy aggódunk. Mytria nagyon mélyen belépett az emberi megnyilvánulása párhuzamos valóságának a tudatába. Mytria ÉNJÉN keresztül évtizedek óta kommunikál ezzel az emberrel. Viszont az ember nem tudta ezt az információt a tudatos elméjébe hozni.

Emiatt az ember minden Mytriával folytatott kommunikációja a legmélyebb tudatalattijában van eltárolva. Most hogy a felsőbb fény belép az ember formájába, amit jelenleg megoszt Mytriával, növekszik az észlelési tudatossága és bővül a tudatállapota.

Azonban az ember tudata (amivel Mytria egyre inkább összefonódik) nem képes közvetlenül érzékelni még ezt a változást, mivel az a DNS-ében történik. Mindazonáltal ezek a változások megváltoztatják az észlelési mezejét a földi formának amit Mytria megoszt az emberrel. Habár az észlelés változásának folyamata még mindig tudattalan az ember hétköznapi gondolkodásában, sok kényelmetlen érzelmet eredményez.

Abban igazad van, hogy Mytria elveszett abban a tudatban amit az emberrel megoszt. Mytria tényleg sok mindent elfelejtett az igazi ÉNJÉRŐL ezen a Hajón, és az emberi formaként tekint magára amit most visel.”

Ezen a ponton rendkívül nyugtalan lettem, amit az Arktúruszi azonnal megérzett.

“Mytre, az aggódásod nem segít se Mytriának se a Küldetésnek. Mytria horgonyának kell lenned a magasabb világokban, és ha tudatában van vagy sem, érzi minden érzelmedet pont ahogy mindig is érezte őket korábban. Emiatt a kényelmetlen érzelmeinek egy része azért van, mert tudat alatt érzi az aggodalmadat.”

Ez a megállapítás eléggé felzaklatott. Tudtam, hogy rá kell szánnom magam, hogy jobban higgyek Mytria képességeiben. Az Ibolya Láng Őrzője volt a bolygónkon, ezért bíznom kell a belső erejében.

“Igen, Mytre” mondta az Arktúruszi a gondolataimra válaszolva. “Rendkívül fontos, hogy nyugodt és magabiztos maradj, hogy ő is rátalálhasson a nyugalmára és az önbizalmára. Ahhoz hogy segíthessen az embereknek, neki is meg kell tapasztalnia azt amit ők tapasztalnak. Mytria azzá az emberré válik, akit visel, annak érdekében, hogy teljesen megérthesse hogyan lehet azt a formát a magasabb megnyilvánulásává átalakítani. Nagyon bátor amiért ezt csinálja, és arra van szüksége, hogy magabiztos és támogató legyél.”

Köszönetet mondtam az Arktúruszi barátomnak. Értettem hogyan szivárog át az aggodalmam Mytria tudatába. Viszont azt is értettem, hogy az észlelésében bekövetkező egyre nagyobb változás elég felkavaró lehet a harmadik dimenziós gondolkodásnak, ami átmenetileg elfoglalta Mytria tudatát.

Ahhoz hogy az észlelési mezejét átváltsa a valóságának magasabb frekvenciáira, először tudatában kell lennie a félelem alapú érzelmeknek, amik az észlelésnek ahhoz a frekvenciájához kötik a figyelmét, és így őt is a valóságnak ahhoz a frekvenciájához kötik. Az volt Mytria számára a kihívás, hogy megmutassa az embereknek, hogy a valóság amiben élnek a valóság amit megfigyelnek.

Észben kell tartanom, hogy abban a MOSTBAN amit Mytria éppen meglátogat az emberiség nagy része szélsőséges érzelmi változásokat tapasztal rövid idő lefolyása alatt. Ahogy a Föld valósága tovább halad a magasabb dimenziók felé, a harmadik dimenziós idő negyedik dimenziós idővé változik, ami sokkal gyorsabb. Egy fokozatosabb változás az idő észlelésében nagyon sokban segíti eloszlatni az emberiség változástól való félelmét.

“Igen,” gondolta az Arktúruszi csatlakozván a gondolatmenetemhez. “Úrrá lenni a félelmen a legnagyobb kihívás abban a Mostban amiben Mytria él. Az emberi megnyilvánulása, akivel összeolvadt, életének nagy részében a félelemmel viaskodott. Mytria tudatalatti befolyása az emberi formájában volt az, ami elindította a nagy változást az ember tudatában.

Azonban abban egyetértünk, hogy figyelnünk kell Mytriánk életjeleit a Hajón. Tudjuk, hogy ezt szoktad tenni rendszeres időközönként, szinte már megszállottan. Amikor meglátogatod, maradj ott egy ideig és beszélj a Plejádi ÉNJÉHEZ. Ily módon sokkal nagyobb mértékben segítesz neki emlékezni az ÉNJÉRE mint gondolnád.”

Nagyon boldog voltam amiért ezt az információt kaptam az Arktúruszitól és megpróbáltam nem odarohanni Mytria meditációs kabinjához. Mivel nagyon mély transzban volt, intravénásan táplálták és folytonos megfigyelés alatt tartották. Korábban nem gondoltam Mytriának arra a részére ami tudatában volt az aggodalmamnak, és arra sem gondoltam, hogy mennyit árthattam neki. Azonnal Mytria kabinjához akartam rohanni, de a szolgálatom miatt ez csak később vált lehetővé.

MYTRIA BESZÉL:

A Mytréhez fűződő mély kapcsolatom miatt érzem a gondolatait. Mármint amikor nem vagyok túlzottan elmerülve az emberi életemben. Be kell ismernem, egyre könnyebb elveszni az emberi életem forgatagában. Tessék, látjátok? Most nyilvánítottam ki ezt az emberi formát az “életemnek”. Mytre jogosan aggódik. Senkinek sem lehetek a hasznára, ha elveszek ebben az emberi testben.

Ennek a Küldetésnek az eligazításán figyelmeztettek minket az illúzió erejére ebben a világban. Most be kell ismernem, hogy arrogáns voltam amiért azt hittem, az illúzió sosem fog becsapni engem. Engem is nagyon aggaszt, hogy elvesztem ebben a testben. Talán jó lenne, ha csak én látogatnám meg a Hajót az emberi tudatom nélkül. Rendben, beismerem. Nem a Hajót, hanem Mytrét szeretném meglátogatni.

Ha újra Mytrével lehetnék és érezhetném a testét az enyém körül, talán könnyebben fenntarthatnám az ÉNEMET amíg ezt a földi testet viselem és ezt a nehéz földi életet élem. Érzem, ahogy egyre nő a remény a Földön, habár még nagyon sokan teljesen álomban vannak és egyáltalán nincsenek tudatában annak ami igazán fontos.

Olyan sok ember van még a túlélésnél leragadva. Mások már megpillantottak egy új valóságot, de még nem tudják fenntartani ezt a látomást. Néhányuk emlékezni tud erre a lehetséges valóságra, amíg az éjjeltestükben vannak, mint ahogy én is most teszem. De nem szabad elítélnem őket, mert az énképem egyre inkább emberi és egyre kevésbé Plejádi.

Nagyon mélyre kell mennem az ember tudatában, hogy segíthessek neki felébredni, és hogy ébredésének megfelelően cselekedhessek. Nagyon boldog vagyok amiért a Blogját sokan olvassák, és amiért sokat kutakodik a multidimenzionális valóságok és az ÉN magasabb megnyilvánulásai után.

Viszont még mindig nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy Ő multidimenzionális és az énjének magasabb megnyilvánulása. Valójában Ő ÉN vagyok, mert ő egyike a számtalan földi megnyilvánulásomnak. De amikor nincs tudatában, hogy benne élek, nagyon nehéz számomra tudatosnak maradni benne.

Ó, most ébredezik. Mytrére és a Hajóra fogok gondolni, hogy jobban emlékezhessek az ÉNEMRE.

A KAPCSOLATTARTÓ EMBER BESZÉL:

Tegnap éjjel egy nagyon érdekes álmom volt, amiben egy nagyon magas és elég szép idegen voltam. Utána kell néznem az interneten, hogy megtaláljam honnan származik ez a lény. Azt hiszem nőnemű volt, de annyira más volt mint én. Mármint embernek tűnt, de nagyon magas volt, a bőre világos, a haja pedig szőke volt. A szeméről tudtam megállapítani, hogy nem ember.

Eléggé hasonlítottak ez emberi szemre, de a szem közepe nem fekete volt mint az emberi szemnél. A szeme közepe fehér volt, mint a fehér fényben. A szeme rabul ejtett, és úgy tűnt a Lelkembe néz miközben az arcát néztem. Ez egy elég szokatlan és kicsit felkavaró élmény volt.

Nem értem mi történik velem. Élvezem a Blogomat és imádom az új internetes barátaimat. De még mindig úgy érzem, hogy valami hiányzik. Nem, valójában úgy érzem, hogy VALAKI hiányzik. Tudom, hogy ennek az idegennek van egy párja. Érzem, pont mint ahogy érzem amikor valakinek boldog kapcsolata van. Igen, ennek az idegennek kapcsolata van, de a boldogsága valahogy bánattal van megfertőzve. Mi köze van a bánatnak egy idegenhez?

Ha tényleg érezni akarja milyen a bánat, akkor a Földre kéne jönnie!

Csatornázta: Suzanne Lie

Magyar nyelvű fordítás: Norfeus

Forrás: http://suzanneliephd.blogspot.hu/2013_04_01_archive.html

Reklámok