Arktúrusziak /2013. március 31.

Suzanne Lie közvetítése

 Plejádi/Arktúruszi Szövetség

4Dconsciousness

A landoló csapat 4. rész

MYTRE BESZÉL:
Elnézést kell kérnem, amiért a történetünk különböző időpontokban játszódik. Tudjátok, a Hajónk belépett a Föld bolygótok negyedik dimenziójának középső részébe. Ebből kifolyólag a nektek küldött adásainkat nagymértékben zavarja a negyedik dimenzió és a harmadik dimenziós fizikai világotok között fellépő időeltérés.

A harmadik dimenziós fizikai világotok kiterjeszti eszenciáját a valóságotok negyedik dimenziós megnyilvánulásába. Néhányatok képes követni Gaia tudatának bővülését a multidimenzionális Föld magasabb frekvenciáiba, míg mások nem képesek rá.

Emiatt csak azokkal kommunikálunk közületek, akik eléggé ki tudják terjeszteni tudatukat, hogy ráállíthassák figyelmüket a valóságuk negyedik dimenziós változatára. Tudjuk, hogy a tudatotoknak ez a kiterjesztése kicsit összezavarhat titeket, mert a harmadik dimenzióban is van fizikai formátok.

De ha képesek vagytok ráhangolódni az üzenetünkre, akkor valószínűleg tudatában vagytok multidimenzionális természeteteknek. Azt is megérthetitek, hogy a valóságnak sok változata és frekvenciája úszkál együtt az EGY nagy kozmikus folyamában.

Ahogy tudatotok hozzászokik Gaia Új Földjének magas frekvenciájú kinyújtott karjához, át fogtok sodródni bolygótok valóságának magasabb megnyilvánulásaiba. A Földnek ezek a magasabb frekvenciái mind az EGY MOSTJÁNAK Kozmikus Tengerében áramlanak.

Ebben a Kozmikus Tengerben a „földi élet” sokféle idővonala összevegyül, mint az óceánban az áramlatok. A különböző idővonalak összevegyülése és a változó világotok frekvenciái miatt gyakran megesik veletek, felemelkedőinkkel, hogy egyszerre egynél több valóságot tapasztaltok meg.

Félbehagytuk, vagy inkább jelenleg is fenntartjuk a kommunikációnkat az első kapcsolattartó emberünkkel. Nagyon gyakran megeshet a polarizált valóságban élő emberekkel, hogy egy egyedi tapasztalat veszélyes lehet számukra. Ez az elővigyázatos gondolkodás szükséges az élethez egy polarizált valóságban.

Arra emlékeztetünk most titeket, hogy a kapcsolattartó emberünk utolsó gondolata ez volt: „Mondani akar nekem valamit, de az az érzésem, lehet hogy nem fog tetszeni, amit mondani fog. Szerencsére most mennem kell, ezért egyelőre félbehagyhatom ezt a kommunikációt.”

A KAPCSOLATTARTÓ EMBER FOLYTATJA:
Reggel az az érzésem volt, hogy a szőke, kékszemű férfi figyel engem. Az volt benne az érdekes, hogy ahogy figyelt, nem tűnt tolakodónak. Inkább megnyugtatónak éreztem; mintha valaki, aki szeretett engem, azért figyelt volna rám, hogy megbizonyosodjon róla, hogy minden rendben volt velem. De sosem találkoztam korábban ezzel az emberrel, szóval hogyan szerethetett volna? Mindenesetre úgy tűnt, hogy szeretetet sugároz.

Végül a napi teendőim kerültek előtérbe az elmémben, és elfelejtettem a férfit, és a szeretet érzését. Elvégre milyen gyakran mászkálnak az emberek a szeretet kisugárzását érezve? Éjjelre már teljesen el is felejtettem milyen volt a szeretet védelmében lenni, és elmentem lefeküdni, mert túl fáradt voltam a sűrű napom után ahhoz, hogy elgondolkodjak a történteken.

Emlékeztem, hogy befizettem a számláimat. Emlékeztem, hogy elmentem a benzinkútra, az élelmiszerboltba és a bankba. Emlékeztem, hogy elmentem dolgozni. De nem emlékeztem a férfira, akitől a szerető érzés jött. Miért?

Miért emlékeztem az összes unalmas, túléléssel kapcsolatos dologra és miért felejtettem el a szeretet érzését? Azt azonban észrevettem, hogy azt kívántam, bárcsak lett volna valaki, aki vigyáz rám és szeretetet küld nekem. Álomba zuhantam, leverten, amiért életem olyan magányos volt.

Másnap reggel a szokásos időben ébredtem, és kikászálódtam az ágyból. Kimerült voltam, úgy éreztem mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna. Arra viszont emlékeztem, hogy sajnáltam magam amikor elaludtam. Aztán amikor beálltam a zuhany alá, és éreztem a forró vizet a fejemen, eszembe jutott valami.

Egy röpke pillanatig egy nagyon nagy teremben láttam magam sok olyan emberrel, akiket nem ismertem. Még ekkor sem emlékeztem a magas, szőke, kékszemű emberre. Túl elfoglalt voltam. Mennem kellett reggelizni valamit. El kellett intéznem néhány hívást, és el kellett készülnöm a munkához. Intéznem kellett a napi teendőimet, ahogy minden nap szoktam csinálni.

De amikor kijöttem a zuhany alól, arra jöttem rá, hogy NEM akarom, hogy ez a nap olyan legyen, mint bármelyik másik nap. Valami történt, de nem tudtam pontosan felidézni, hogy mi. Úgy döntöttem, felveszem a fürdőköpenyemet és meditálok egyet. Bármi is történt az előző nap, nagyon felzaklatott. Meg kellett találnom mi volt az, hogy elengedhessem, hogy ne legyek egész nap nyűgös.

Átmentem a másik szobába, meggyújtottam néhány gyertyát, és beraktam egy kis lágy zenét. A meditáció miatt nem tudtam reggelizni. Éhes voltam, de valójában valami másra voltam kiéhezve. Sajnos nem tudtam, hogy mi is volt az a valami.

Meglepődtem milyen gyorsan kerültem mély meditációba. Olyan volt mintha valamit vagy valakit kerestem volna. Amikor ezt gondoltam, hirtelen megpillantottam egy magas, szőke, kék szemű férfit.

Csak egy pillanatig láttam őt, és ekkor elkezdtem kételkedni magamban. Elég volt egy másodpercnyi kétely, és a férfi eltűnt. Persze tudtam, hogy nem egy valód férfi volt, mivel csak a képzeletemben létezett. Viszont nagyon szerettem volna egy kis időt tölteni ezzel a képzeletbeli férfival. Abban a röpke pillanatban olyan szeretetet éreztem, hogy azt akartam, jöjjön vissza.

Emiatt újra és újra próbáltam rávenni, hogy jöjjön vissza. Miért ment el olyan gyorsan? Miért nem jött vissza? Egyre mérgesebb lettem. Mérges voltam rá amiért olyan hamar elhagyott, és mérges voltam magamra amiért…nos, nem tudtam miért voltam mérges magamra.

Tulajdonképpen teljesen normálisnak éreztem a magam iránti haragot. Még kényelmesnek is tűnt a maga beteg módján. Ha magamra voltam dühös, nem pedig másokra vagy az élethelyzetemre, akkor legalább nem voltam áldozat. Aztán elkezdtem sírni.

Csak sírtam és sírtam. Olyan sokat sírtam, hogy betegszabadságot kellett kivennem. Visszamentem az ágyba és sírtam még egy kicsit. Miért sírtam? Nem lehet, hogy egy olyan képzeletbeli férfi miatt sírtam, akit mindig elfelejtettem.

De a könnyeim a feledés miatt jöttek. Amíg az ágyban feküdtem könnyekben és nyomorúságban, rájöttem, hogy sok mindent elfelejtettem. Nem emlékeztem mi volt az a sok minden, de éreztem a lyukat a szívemben. Az életnek többnek kellett lennie a hétköznapi feladatok teljesítésénél és a munkánál. Biztosan több kellett, hogy legyen!

Aztán eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mindig képzeletbeli emberekkel játszottam. Arra is emlékeztem, hogy ezek a képzeletbeli emberek szeretetet adtak nekem és megértettek engem, ami sokkal többet ért mint bármi, amit a kinti világban kaptam.

Még arra is emlékeztem, hogy volt egy belső világom és egy külső világom. A belső világ tele volt Tündérekkel, Angyalokkal, és olyan emberekkel mint például a magas, szőke, kék szemű férfi. Ekkor kezdtem el igazán sírni. Addig zokogtam amíg már alig bírtam lélegezni. Hirtelen annyira egyedül éreztem magam – egyedül a belső életemben. Hogy felejthettem el azt, ami boldogabbá tett bárminél amit a külső életemben találhattam? Ezzel a gondolattal nyugtalan álomba zuhantam.

Amikor végül felébredtem már dél volt. Csak részletekre emlékeztem egy lényről, ami abban a szobában volt egy csoport emberrel. Valaki beszélt hozzánk. Vagy inkább valami beszélt hozzánk, mert biztosan nem volt ember. Egy magas, ragyogó fénynek tűnt, ami időnként egy olyan fénysugarat bocsátott ki, ami szinte olyan volt, mint egy kar.

Teljesen megigézett ez a Lény, erős szeretetet éreztem, ami nem csak belőle, hanem belőlem is áradt. Annyira szerettem ezt a Lényt. Nem romantikus szerelem volt, és nem is emberi szeretet. Spirituális szeretet volt, mint amit gyerekkoromban is éreztem a Lény iránt, aki pont ugyanígy nézett ki akkoriban is.

Ekkor kezdtem el emlékezni. Aztán mély transzba zuhantam, amit nem tudtam irányítani. Abban a szobában voltam, ahol a nagy Lény beszélt hozzánk, és ahol a magas, szőke, kék szemű férfi mellett ültem.

Csatornázta: Suzanne Lie

Magyar nyelvű fordítás: Norfeus

Forrás: http://suzanneliephd.blogspot.co.uk/2013_03_01_archive.html

Reklámok