Arktúrusziak / 2013. január 28.

Suzanne Lie közvetítése

 ÉLET A MULTIVALÓSÁGOKBAN

7.RÉSZ

Örvénylő Fényminták 

SwirlingLifeEnergy7

 MYTRE BESZÉL:

Mytre és én csendben hallgattuk az Arktúruszi legutóbbi Földre küldött adását. Rájöttünk, hogy ez az üzenet azt is jelentette, hogy hamarosan bilokációval a plejádi felemelkedésünk idővonalába fogunk utazni. Mytria már beszélt erről az idővonalról nekem, mert én elfelejtettem. Ami azt illeti, azért felejtettem el ezt az idővonalat, mert túl fájdalmas volt rágondolni, amíg ilyen messze voltam az otthonomtól.

De ahogy Mytria elmondta, hogy én is részt vettem ebben a valóságban, a bűntudat, amit magammal cipeltem, teljesen feloldódott. Éppen amikor befejeztem ezt a gondolatot, vége lett az Adásnak és az Arktúruszi felénk fordult, hogy megszólítson minket. „Örülünk, hogy megértetted, hogy ez az üzenet neked is szólt,” mondta telepatikusan az Arktúruszi azzal a bizonyos villanással az aurájában. Az érzelem egy formáját kezdtem felfedezni, amit kedves barátunk nem arckifejezésekkel, hanem az aurájában fellépő hullámzáson keresztül közvetített.

„Igen”, válaszolt újra az Arktúruszi a gondolataimra. „Felismered, hogy minden Élet valójában egy energiamező. Néhány életet egy alacsonyabb dimenziójú holografikus burok vesz körül. Azonban visszatérve a magasabb dimenziókba a forma korlátai azonnal lecserélődnek egy alakítható Fénytest szabadságára.”

„Itt az Anyahajó ötödik dimenziós frekvenciáján kevés különbség van fizikai forma és Fénytest között, mivel egyfolytában összefonódnak. Viszont a Hajó magasabb frekvenciáin teljesen megpihenünk a számtalan multidimenzionális megnyilvánulásunkban. Ugyanúgy, mint amikor te és Mytria leveszitek az egyenruhátokat és valami kényelmesebbet vesztek fel, mi a Fénytestünkben vagy akár tiszta eszenciánkban pihenünk.”

„Mivel sok Lénnyel, kultúrával, és formák frekvenciájával találkozunk, általában egy testet viselünk, amikor kapcsolatba lépünk a látogatóinkkal. Persze van néhány látogató, akik sosem lépnek be a Hajó ötödik dimenziós szintjére, hanem egyből a magasabb frekvenciájú szintekre mennek, amik jobban illenek hozzájuk. Mivel te és Mytria kapcsolatba fogtok lépni a felemelkedő emberekkel és saját társadalmatok felemelkedő idővonalával, általában az emberi testeteket fogjátok viselni.”

„Mindketten készen álltok a plejádi valóságotokba való bilokációra?”

Ránéztem Mytriára, hogy bátorítsam, hogy előbb ő szóljon. Azt válaszolta „Igen, teljesen készen állok erre a kalandra. Tulajdonképpen emlékezetemben kétfajta változata van a felemelkedésünknek. Az egyik verzióban egyedül vagyok, mert Mytre itt van a Hajón, a másikban pedig Mytre és én együtt vagyunk. Már beszéltem Mytrének erről a második változatról, de szeretnélek megkérni, kedves Arktúruszi, hogy adj egy kicsit bővebb magyarázatot ezekről a Párhuzamos Valóságokról.”

„Létre fogunk hozni egy másik valóságot, amiben Mytre és én együtt vagyunk a felemelkedésünk közben? Továbbá, ez a valóság, amiben a felemelkedés alatt együtt vagyunk, valahogy felülírja vagy újraírja a többi Párhuzamos Valóságot? Be kell vallanom, még nem teljesen világos számomra a Párhuzamos és az Alternatív Valóságok fogalma.”

„Kedves Mytria,” – mondta az Arktúruszi – „a multivalóságok fogalma valóban zavaros azoknak, akiknek még mindig formájuk van. Amíg formát viseltek, tapasztalataitokat képekbe akarjátok foglalni, amiket elrendezhettek az agyatokban. De amikor formátlanok vagytok, testeteknek nincsenek többé meghatározott részei, nincs olyan testetek, amiben archiválni tudnátok bizonyos képeket, tetteket, gondolatokat és/vagy érzelmeket.”

„Amíg formától szabadok vagytok, Létezéseteket örvénylő energiamintaként tapasztaljátok meg, ami állandóan mozgásban van és összefonódik más örvénylő energiamintákkal. Ebből kifolyólag az érzékelések, a képek, és az események sorrendje többé már nem képezik részét a hitrendszereteknek. Mivel egyidejűleg tapasztaljátok meg a rengeteg energiaminta számtalan tapasztalatát és érzetét, amikkel egyfolytában kölcsönhatásban vagytok, Egységtudatban éltek a valóság számtalan különböző, de összefonódó változatával az EGY JELENÉBEN.”

Amíg nem tapasztaljátok meg ÉNETEKET, mint egy kavargó energiaörvényt, addig a multivalóságok, és a párhuzamos és/vagy alternatív valóságok fogalma meg fogja haladni a felfogásotokat. Ezzel egy időben, a Felsőbb ÉNETEKKEL való egyesülésnek fontos és végső fázisa, hogy megengedjétek ezeknek a fogalmaknak a gondolataitokba és érzelmeitekbe való beolvadását. Amikor te és Mytre segítetek majd a plejádi és a földi felemelkedőknek, ugyanazokat a kérdéseket fogják nektek feltenni, amiket ti is kérdeztek most tőlünk.”

„Ennek érdekében adunk egy példát egy ahhoz hasonló válaszra, amit adni fogtok. Kérlek értsétek meg, hogy minden olyan Lény, akinek a rezgése az ötödik dimenzió magasabb alsíkjain és azok fölött van, Fénytesteteket sokkal tisztábban fogja érzékelni mint a formátokat. Tulajdonképpen formátok a Fényben levő magként jelenik meg számunkra. Ez a mag ugyanattól a formától származik, amiről azt hiszitek, hogy fényeteket körbeveszi. De valójában a Multidimenzionális Fényetek az, ami körbeveszi a formátokat. Hamarosan ti is ugyanígy fogtok érzékelni.”

„Lehet, hogy sok tapasztalatra lesz szükségetek a valódi ÉNETEKRŐL mielőtt hozzászoknátok ahhoz, hogy tisztábban látjátok ÉNETEK felsőbb megnyilvánulását mint a fizikai magotokat. Ami azt illeti, nem fogtok hozzászokni ehhez a látáshoz, amíg hozzá nem szoktok, hogy „ÉNETEKET” nem az alacsonyabb frekvenciájú fizikai maggal azonosítjátok, hanem inkább a magasabb dimenziójú Fénytestetekkel, ami ebből a fizikai magból ragyog ki és körbeveszi azt.”

„Azt is fel fogjátok ismerni, hogy Fénytestetek hasonlít az alacsonyabb frekvenciájú testetek formájára, a valódi ÉNETEK pedig egy örvénylő fényminta.

Azt javasoljuk, hogy mindkettőtök legyen tudatában, hogy az emberi formátok csupán egy mag, ami szükségtelenné válik valóságotok magasabb frekvenciáin.”

„A fizikai mag, amit a felemelkedő világokban fogtok viselni, és az alacsonyabb ötödik dimenziójú forma is, amit a Hajón viseltek, a Fénytesteteken belül van. Ezért ott tudjátok tárolni őket, hogy hordhassátok őket, amikor szükségetek van rájuk. Továbbá, hamarosan az örvénylő energiamintátokon belül fogjátok tárolni a Fénytesteteket. Emiatt ÉNETEK számos frekvenciája az örvénylő energiamintáitokban van tárolva, amik pedig végtelenül vannak tárolva az EGYBEN.”

„Mi, az Anyahajó multidimenzionális lényei felfedeztük, hogy ha nem vittük lejjebb rezgésünk frekvenciáját és nem viseltünk formát, akkor sok látogató nem tudott kapcsolatba lépni velünk. Emiatt megtanultuk kiolvasni a látogatók elvárását, ami alapján létrehozhattunk egy képmást, ami kellemesebb volt számukra. Te és Mytre sokkal magasabbra emeltétek frekvenciáitokat mint gondolnátok. Ezért emlékeznetek kell majd, hogy létre kell hoznotok magatokról, és/vagy a teljesen egyesült Mennyei [Isteni] Kiegészítéseitekről egy közös képmást, amivel a felemelkedők kapcsolatba léphetnek.”

„Most végigvezetünk majd titeket egy gyakorlaton, amiben először mi magunk fogunk számotokra például szolgálni. Ahhoz vagytok szokva, hogy a Fénytesti formánkban láttok minket, ami hasonlít egy emberi formához. Figyeljétek, ahogy most elengedjük ezt az illúziót és megmutatjuk igazi formánkat…”

Mytria és én csodálattal néztük, ahogy az Arktúruszi humanoid formája elkezdett egy folytonosan táguló fényörvénnyé változni. Eleinte az örvény csak egy kicsivel volt nagyobb a korábbi formához képest, de aztán egyre csak nőtt és nőtt. Mielőtt észbe kaptunk, Mytriát és engem teljesen körülfogott az Arktúruszi örvénylő fénymintája.

Nehéz, vagy inkább lehetetlen körülírni milyen érzés volt az Arktúruszin belül lenni. Egyszer már megtapasztaltam ezt, amikor az Arktúruszi a Fénytestét viselte. De még a Fényteste is olyan magas frekvenciájú volt, hogy elállt tőle a lélegzetem. Az az élmény sokkal enyhébb volt ehhez képest.

Mytria és én ösztönösen megfogtuk egymás kezét, hogy megduplázzuk a földelő erőnket, és hogy segítsünk egymásnak nehogy elveszítsük az eszméletünket. Ez az energiamező olyan magas volt, hogy azt hittük, rövidre zárja az idegpályáinkat. Szerencsére ezzel a gondolattal az Arktúruszi lejjebb engedte rezgését éppen annyira, hogy ami addig olyan érzés volt, mintha szétesnénk, lassan átváltott a feltétel nélküli szeretet és teljes boldogság érzésére.

Teljes egységben voltunk, nem csak az Arktúruszival, hanem az Anyahajóval is. Teljes egységben éreztük magunkat az élet minden elemével a Hajón. Ahogy tapasztalásunk elkezdett a Hajó magasabb frekvenciáiba bővülni, elkezdtem aggódni Mytriáért. Szerencsére teljes Egységünkben megérezte az aggodalmam és emlékeztetett rá, hogy volt már korábban egy bolygó örvénylő formájában. Ami azt illeti, ahogy elküldte nekem ezt a gondolatot, teljesen átéreztem azt az élményét, amikor egy Bolygóként Létezett.

„Éreztem, hogy az Arktúruszi azt javasolja, adjam át magam ennek az érzésnek. Egyből a plejádi BOLYGÓNK voltam. Tulajdonképpen egyszerre éreztem a saját benyomásom és Mytria benyomását is a Bolygóként való Létezésről. Ugyanebben a pillanatban az egész Anyahajó is voltam. Azok a frekvenciák, amiket korábban alig bírtam elviselni, most melegnek és kellemesnek tűntek.

Éreztem, hogy Mytria tudatának az örvénylő energiában kicsit más a tónusa és az árnyalata mint az enyémnek. Ugyanabban a MOSTBAN éreztem, hogy az Arktúruszi élménye a Bolygóként való Létezésről teljesen más volt, mint Mytria és az én tapasztalatom, de mégis mindkettőnk élményét növelte. Először megzavart a számtalan inger és elkezdtem „kiesni a tapasztalatból.” De Mytria belémvetítette az ismerős megnyugtató energiáját, ami egyből leföldelt, és lehetővé tette számomra, hogy átadjam magam az Áramlásnak.

Amint elengedtem a régi harcos gyanakvásomat és védekező mechanizmusomat elkezdtem megpihenni az Áramlásban. Ekkor kezdtem el teljesen érezni a saját örvénylő energiamintáimat. Aztán ezzel egy időben éreztem Mytria és az Arktúruszi örvénylő mintáját is. Mások voltak, de összeolvadtak egy gyönyörű fénymintázatba. Az EGY MOSTJÁBAN mindannyian az Élet Nagy Egységének egyéni megnyilvánulásai voltunk.

Felfedeztem, hogy ha teljesen átadtam magam a saját energiámnak, egy kvantumugrást tettem az érzésben, amit akkor éreztem, amikor két másik tapasztalatot is megosztottak velem. Amint elengedtem aggodalmam, hogy elveszek a többi tapasztalatban, a többi már NEM volt többé. A „MI”-nek csak EGY megnyilvánulása volt. Teljesen egybeolvadtunk, de mégis tudatában voltunk mindegyikünk Mennyei Szikrájának, amiből az örvénylő fényminták származtak.

A tökéletes Egységben Mytria és én egyszerre ISMERTÜK az összes Párhuzamos és Alternatív Valóságot. Ezt azért tudtuk, mert MI voltunk az élő lehetősége minden olyan döntésnek, ami tetteink által testet öltött. Ezt azért tudtuk, mert MI voltunk az ÉN MINDEN élő alternatív megnyilvánulása az összes valóságban. Ezzel a felismeréssel a tapasztalásunk lassan a végéhez érkezett.

Együtt figyeltük, ahogy a hatalmas örvénylő energiamintáink visszatekergőztek a Fénytestünkbe. Aztán megtapasztaltuk hogyan fogja vissza magát lassacskán Fénytestünk az alacsonyabb ötödik dimenziós formába, amire ÉNÜNK értelmezését korlátoztuk.

Amikor újra a holoszobát láttuk, éreztük ahogy az Arktúruszi Szív-Elménkbe suttogja: „Olyan boldogok vagyunk, hogy megoszthattuk veletek ezt a tapasztalatot. Hamarosan ti is meg fogjátok ezt osztani másokkal.”

Csatornázta: Suzanne Lie

Magyar nyelvű fordítás: Norfeus

Forrás: http://suzanneliephd.blogspot.co.uk/2013_01_01_archive.html

Advertisements