Arktúrusziak / 2013. január

Suzanne Lie közvetítése

ÉLET A MULTIVALÓSÁGBAN

2. RÉSZ

MultiWorlds2MYTRE BESZÉL: Lassan feloszlott az Akasha-krónika felhője. Felmerült bennünk a kérdés, hogy ez egyfajta tisztázás-e, mert összegyűjtöttük a küldetésünkhöz szükséges információkat. Amikor megérintettük az utolsó energiamintákat, akkor a szép és érintetlen Föld bolygó fölött lebegve találtuk magunkat. Lezártuk a múltbeli történelemleckénket és készen álltunk a MOSTRA.

Azonban nem tűnt el a látomás, így átadtuk magunkat az élménynek. Engedjétek meg egy pillanatra, hogy elmagyarázzam, hogyan tudunk „olvasni” az Akasha-Krónikában. Megnyitottunk az Akasha-membrán energiamintáját. Mindig fogtuk egymás kezét és a szabad kezünkkel egyszerre érintettük meg a csillogó információs mintát. Ekkor azonnal egy jelenetben találtuk magunkat. Szemlélői voltunk a jelenetnek és/vagy képesek voltunk cselekedni is benne. Ez az élmény hasonló volt a holografikus programba való belépésre.

Amikor az új Földön találtuk magunkat, olyan örömet és feltétel nélküli szeretetet éreztünk, hogy alig bírtuk el. Ezért ügyeltünk a légzésünkre, hogy befogadhassuk a valóság magasabb frekvenciáit. Éppen akkor érkeztünk, amikor Gaia sok nehéz évet élt meg, a túlélés késhegyén táncolva. Akkor hirtelen, megtapasztaltuk a valódi LÉNYÉNEK örömteli lehengerlő mivoltát.

Ezzel a rövid élménnyel hirtelen „kiléptettek” minket az Akasha-valóságból és a holo-fedélzeten találtuk magunkat, ahol kedves Arktúruszi barátunk állt előttünk.

 „Látom, hogy élveztétek küldetésetek végső célját.“ mondta az Arktúruszi egy olyan energiával, ami mosolynak tűnt. Tudom, ez egy újfajta módszer egy mosolyra, aminek energiamezője van, de mindennek van energiamezője – egy mosolyt is beleértve.

 „Igen“, válaszolt az Arktúruszi a gondolataimra. „Mindennek van energiamezője. Azonban helyesebb úgy fogalmazni, hogy minden manifesztációnak [formának] van energiamezője, mivel a teremtést energia előzi meg. Kezdjük az oktatásunkat azzal, hogy mindegyikőtök a saját energiamezőjét érzékeli.

Az Arktúruszi bejelentésére reagálva elengedtük,  egymás kezét Mytriaval, amit addig még fogtunk. Miközben ezt megtettük, azonnal érzékeltük, hogy eltolódnak energiamezőink. Tettünk néhány lépést egymástól, hogy mindkettőnk a saját energiamezőjére összpontosíthasson és azt vettük észre, hogy azonnal azt éreztük, mintha tényleg hiányozna valaki.

 A régi gyász és vétkesség érzése akart ismét megtelepedni szívemben, és egyfajta elidegenedés kerített hatalmában. Ismételten alacsonyrendű dühvel kompenzáltam a veszteségemet, amiről korábban fogalmam sem volt, hogy rendelkezem ilyennel. Arra összpontosítottam, hogy megértsem mi ez az elrejtett düh és ekkor felismertem, hogy ez a félelem álarca volt. Harcosként szükséges volt a düh mögé rejteni a félelmet. Nem tudtam, hogy ezt a szokásomat a mindennapok során is megtartottam. Ezen felül az sem volt világos számomra, mekkora szorongást okozott az élet a mellettem álló kedvesem nélkül.

MYTRIA BESZÉL: Mytre azt akarta, hogy beszéljek a saját tapasztalataimról, akkor is, hogy azok lenyomatának tudatában volt. Nekem is el kellett rejtenem a dühömet, hogy Mytrét pont akkor szólították el mellőlem, amikor elkezdtem a lányunk nevelését. Olyan mélyen gyökerező kapcsolatunk volt az otthonunkkal a természetben és olyan hirtelen elvették tőlem, amikor annyira szükségem volt rá, ez mélyen megsebzett engem. Mindig azt hajtogattam magamban, hogy el kellett mennie. A saját szükségletemet felülírta a bolygó szükséglete. Ezért a valódi érzelmeimet el kellett fojtanom, ami egy láthatatlan falként vett körül.

Csak a lányunk volt képes áthatolni ezen a falon. Valóban ezen a falon belül élt, míg járni nem kezdett, ami hihetetlenül gyorsan bekövetkezett. Ezután csak pusztítást és szenvedést tudtam csak érezni. Minden gyász és szomorúság, Mytre elvesztése miatt, nem juthatott a felszínre, míg Alycia az aurámban volt. Szerencsére a szentély papnői, akiknél laktunk, nagyon szerették őt és sok időt töltöttek vele. Így a lányom mindig szeretetben és védelemben volt.

Tisztában vagyok vele, amikor azt hittem meggyógyítottam a gyászomat, csupán elfedtem azt és csak néhány embernek engedtem meg, hogy közelebb lépjen az érzelmeimhez. Teljesen egyedül voltam, mert nem adtam át magam az érzésnek, mennyire hiányzott Mytre. Amikor a természetben lévő otthonunkba visszatértem, az életem az Anya lényébe [bolygó lelkébe]  húzódott és elkezdtem gyógyulni. Azonban csak Mytre, az Isteni kiegészülésem visszatérése, a kiteljesedés csodálatos érzése tudta sebemet meggyógyítani.

MYTRE BESZÉL TOVÁBB: Miközben Mytria mesélte történetét én is éreztem minden egyes elfojtott érzelmet, mint ahogyan a saját felelősségérzetemet is. Azonban utóbbit sikerült gyorsan feldolgoznom. Ez a gyors felépülés megajándékozott az önbizalommal, hogy minden érzésemet a tudatomba engedjem. Mytria feltétel nélküli szeretetének életembe való visszatérésével, visszatértek az emlékeim, hogy saját magamat is mennyire szerettem feltétel nélkül. A gondolataimat félbeszakította az Aktúruszi amikor azt mondta:

„Most, hogy érzékeltétek saját energiáitokat, amikor elválasztva voltatok egymástól, engedjétek meg az aurátoknak, hogy kiterjedjen, míg össze nem találkoznak és nem folynak egymásba.”

Mytria és én újra közelebb léptünk egymáshoz és felvettük a fejet a fejhez, szívet a szívhez és lábujjat a lábujjhoz pózt. Azonnal éreztük a feltétel nélküli szeretet összekapcsoló mezőjét, amit egymás iránt éreztünk. Mindketten beleolvadtunk az érzésbe, úgy hogy az energiamező messze kiterjedt a holo-fedélzet határain túl. Így az időn kívül helyeztük magunkat, amikor az Arktúruszi belépett az energiamezőnkbe.

 „A közös energia mély szeretetében azt kérném, hogy mindegyikőtök egy párhuzamos valóság emlékeibe merülne,” mondta telepátia útján az Arktúruszi.

Ezután finoman megérintette az Arktúruszi a Harmadik Szememet. Azonnal elsodródtam egy párhuzamos valóságba, amiben azt a döntést hoztam meg, hogy elhagyom Mytriát és a Plejádi Kolónia védelmezőjeként visszatérek kötelességemhez. Ezért ebben a valóságban Mytria és én csak futólag ismertük egymást.

Azért döntöttem Mytria elhagyása mellett, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy kövessem ösztönömet és szeressem őt. Ehelyett a kötelesség hívószavának tettem eleget. Idővel valóban elfeledtem Mytriaval való találkozásomat az Anya ölében [a bolygóért vívott harcra utal]. Tényleg elfelejtettem minden szépséget és szeretetet, a kötelességet és a bizonyítási vágyat követve. Egy gondolattal tovább ugrottam a jövőben, ahol admirális voltam.

Ez az élet nem olyan idővonalon helyezkedett el, ami felkészített volna minket a Felemelkedésre. Nem az történt, hogy a bolygó az én döntésem miatt nem emelkedett fel, hanem mert elhagytam a realitások fő sodrását, ami a Felemelkedés irányába áramlott. Ez a párhuzamos valóság ága azért jött létre, mert elhagytam a szeretetet. Ezért nem olyan valóság volt, ami a Felemelkedésbe torkollott. Így harcot harcra halmoztam. Az egyedüli, ami változott, az a katonai rangom volt.

Ugyanaz az ember voltam, mint korábban fiatal koromban. Csupán nagyobb volt a felelősségem és nagyobbak voltak a problémák. Eszköznek éreztem magam, nem személynek. Volt sok párkapcsolatom, de egyik sem tartott sokáig. Befolyásos és sikeres voltam, de tökéletesen egyedül, nélkülözve minden szeretetet.

Az Arktúruszi megérintette ismét a homlokomat és kinyitottam a szemem. Ránéztem Mytriára és láttam, hogy sír. Ő is ott volt velem és érzékelte az éltemet őnélküle. Szorosan átkaroltam, hogy alig kaptunk levegőt. És ekkor a nagy harcos énem elkezdett sírni, mint egy kisbaba, miközben Mytria karjában tartott és vigasztalt. Végül magamhoz tértem, pislogtam egyet-kettőt és újjászülettem.

Szó nélkül megérintette az Arktúruszi Mytriát a Harmadik Szeménél és ő mély transzba esett.  

MYTRIA BESZÉL: Amikor az Arktúruszi megérintette a Harmadik Szememet, egy olyan párhuzamos valóságba villantam, ahol nem hagyott el Mytre, hogy katonai kötelességének eleget tegyen. Éppen a természetben fekvő otthonukból érkeztünk meg a faluba, amikor elkezdődtek a szülési fájdalmak. Tudtam, hogy követni fogja parancsnokát, de kérleltem, hogy maradjon mellettem, legalább addig, amíg világra nem jön a kisbaba.

Végül, sok elsírt könny után, eljött velem a szentélybe és a gyermekünk születéséig velem együtt maradt. De lélekben nem volt teljesen jelen. Amikor megszületett a kisbaba, akkor is úgy tűnt mással van elfoglalva és kissé dühös. Tudtam, hogy nincs velem. Én csak egy szorongó asszony voltam, aki az első gyermekét szülte meg. Ő azért volt bosszús, mert megengedte nekem, hogy meggyőzhessem, hogy adja fel a kötelességét.

Ezt az energiamezőt tartotta fenn egész idő alatt, míg együtt voltunk, míg Alycia járni nem kezdett. Ekkor már nem tudtam visszatartani, hogy ne kövesse felelősségérzetét és őszintén szólva elegem volt, hogy mindig szeretetteljes legyek. Feltartóztattam és minden trükköt bevetettem, hogy magamnál tartsam. Soha nem tértünk már vissza a mély intimitásunkhoz. Nem fogadtam el a lelkét és ő már nem bízott bennem.

Kimaradozott éjszakáról, más nők után járt. Amikor adódott egy másik lehetőség, hogy harcba induljon, akkor örült neki. Így elengedtem. Időközben a társadalmunk is szétesett. Az Artúrusziaktól kapott átmeneti energiamező kezdet szétesni. Azért hozták létre az Arktúrusziak ezt a mezőt, hogy megvédjen minket a ’Dracon’-októl, míg az 5 dimenzióba nem tudtunk váltani.

Mivel önző és félelmen alapuló döntést hoztam, egy olyan párhuzamos világot teremtettem,  ahol az önzés és a félelem uralkodott a világunkban. Tudtam, hogy mindannyian odaveszünk, vagy még rosszabb történik. Nem volt semmi, amit tehettem volna. Úgy döntöttem, olyan gyenge leszek, hogy nem tudok visszatérni Lényemhez és ezzel a gyengeséggel egyedül maradtam.

Amikor az Arktúruszi újra megérintette a homlokomat, összeomlottam, túl gyenge voltam, hogy megálljak a lábamon. Mytre segített fel és kezeit az arcomra tette, belenézett a szemembe, miközben azt mondta:

„Ez nem te vagy. Ez egy olyan valóság, amikor elhagytad Önmagad. A mostani életben nem ezt az életet választottad. Ehelyett egy hihetetlenül erős és hatalmas egyéniség maradtál, aki első találkozásunkkor is voltál. Azóta, Kedvesem, egy bátor fiatal nőből a Szent Tűz Főpapnőjévé váltál. Megtiszteltetés, hogy a partnered lehetek.”

Nem akartam sírni. Mytrén keresztül éreztem, kivé is váltam valójában. Szemein keresztül láttam a bátorságot és az odaadást, amit korábban soha nem fedeztem fel Önmagamban.

 AZ ARKTÚRUSZI BESZÉL: Láttátok mindketten, hogyan jön létre egy párhuzamos valóság, ha vagy-vagy döntéseket hoztok, elhagyni vagy maradni [a ti esetetekben]? Az imént látott párhuzamos valóságokban, más döntéseket hoztatok, mint ebben az életben, mely egy valamivel másabb idővonalra helyezett. Az emberek is választhatnak idővonalat, mely egy boldogabb és elégedettebb párhuzamos élet felé mozgatja őket.

Egy fának sok ága van. Egyes ágak elég erősek, hogy túléljenek egy vihart, míg más ágak lehullnak. Lelketek sok párhuzamos világot teremt és választ, hogy megtapasztalhassa az élmények sokszínűségét. Minden párhuzamos valóság akkor jön létre, ha megváltoztatjátok életeteket egy vagy-vagy döntéssel.

Másrészt az alternatív valóságokban az összetett személyiségetek különböző alkotóelemein keresztül fejezitek ki magatokat, így Lényetek sok verzióját tapasztalhatjátok meg egy idővonalon. Az egyik alternatív valóságban Mytre például művész, egy másikban gyógyító. Egy alternatív valóságban Mytria harcos és egy másikban egy 8 gyermekes asszony.

Ha észlelésetek elődleges fókuszpontját a többdimenziós LÉNYETEK 5. dimenziós kifejezésében tartjátok meg, akkor az összes párhuzamos és alternatív valóságot a MOSTON belül szemlélhetitek és vagy átélhetitek. Beléptek ebbe a valóságba, ugyanúgy, mint ahogyan az Akasha-Feljegyzésekbe léptetek be. Van még kérdésetek?

MYTRE BESZÉL: Az Arktúruszi természetesen tudta, hogy NEMMEL felelünk, de megadta számunkra a lehetőséget hogy az egykori érzelmi állapotokból visszatérjünk az Anyahajó életének áramlásába. Az Arktúruszi számítása szerint mindketten megráztuk a fejünket: NEM. És azonnal a szálláshelyünkre sugároztak minket. Rögtön lefeküdtünk és mély álomba szenderedtünk.

Csatornázta: Suzanne Lie

Magyar nyelvű fordítás: Scarlett

Forrás: http://suzanneliephd.blogspot.co.uk

Advertisements